NAVigare necesse est

Már az egyetemen is bosszantott, hogy a különböző közgazdasági elméletek tárgyalásakor az első kitételek egyike az optimális, zavarmentes működés feltételezése volt. Sajnos a való életben minden jószándékunk ellenére közbejönnek kisebb nagyobb gikszerek. Általános igazsága lehetett annak a kőművesnek, aki a házunk építkezésekor elmagyarázta nekem, hogy azért haladnak lassan, mert a munkaidőnek csak kb. egyharmada telik hasznos munkával, a másik egyharmadában a tegnapi hibákat hozzák rendbe, és a fennmaradó egyharmadban produkálják a másnap rendbehozandó elszúrásokat. Noha az élet más területein talán ennél jobb az arány, azért érdemes bekalkulálni, hogy lesznek olyan, korábban elkövetett hibák, amelyeket utóbb kell majd rendbetenni (függetlenül attól, hogy ki a hibás).

A fenti okok miatt gyakori eset, amikor számlát kell módosítani, és nem kevésbé gyakori hogy ez a tény újabb hibát generál az adóbevallásban. Főként azért, mert az adózók számára nem mindig egyértelmű, hogy melyik időszakban kell, illetve lehet figyelembe venni a módosított számlát.

A számla kiállítójánál, ha a módosítással többlet adókötelezettséget keletkeztetünk, akkor mindenképpen önrevíziót kell beadnunk, mégpedig az eredeti számlakibocsátás időszakára. Ha az adókötelezettségünk csökken, akkor az esetek nagy részében (de nem mindegyikben!) a soron következő bevallásban számolhatjuk el a különbözetet. De vigyázat, a „következő időszak”-ot nem az alapján kell megállapítani, hogy milyen dátum szerepel a számlán, hanem az alapján, hogy a másik fél mikor vette át! Például ha havi bevallóként szeptember 28-án bocsátok ki egy módosító számlát, és a vevőhöz azt csak októberben jut el, akkor a csökkenést legkorábban csak az októberi bevallásban szerepeltethetjük. (Nyilvánvaló: a költségvetés nem szeretné korábban rendezni a követelésünket, minthogy a másik oldalon beszedné a többlet járandóságát.) Két praktikus javaslatom van ezzel kapcsolatban. Általában minden elküldött számla esetén praktikus az átvételt igazoltani (tértivevényes levéllel vagy személyes  átvétel esetén aláírással), de a számunkra kötelezettségcsökkenést jelentő módosító számlánál mindenképpen próbáljunk megbizonyosodni az átvétel napjáról. A másik: hogy lehetőleg hó közben intézzük az ilyesmit, akkor nagyobb lehet a nyugalmunk.

Beszélnünk kell arról is, hogy milyen esetekben csökkenthetjük utólag az adóalapot, anélkül, hogy önrevízióznunk kellene. A klasszikus esetekkel már mindenki tisztában van: hibás teljesítés, teljesítés meghiúsulása, lízingügylet meghiúsulása, érvénytelenség. Ezekhez a kategóriákhoz érkeztek az idei évben újak: tévesen magas ár, tévesen magas adómérték, rossz teljesítési hely megállapítása. Ezek a kategóriák 2008. óta vártak arra, hogy ide kerüljenek, hiszen amíg nem voltak a felsorolásban addig például egy téves árszámítás miatt mindig az eredeti időszakban lehetett csak a különbözetet elszámolni. A téves adómértékbe beletartozik az a gyakori eset, amikor egy bérbeadó áfá-val állítja ki a bérbeadásról a számlát, majd később rájön, hogy valójában adómentes lenne a bérbeadás.

Amivel még az utólagos elszámolás keretében sajnos nem lehet mit kezdeni, az a fordított adózás. Ha a tévedés abban áll, hogy egy fordított adózást egyenes adózásra kell bármely okból átalakítanunk, (vagy fordítva), akkor bizony mind az eladói, mind a vevői oldal elő kell, hogy vegye az eredeti időszaknak megfelelő bevallást, és nem lehet megúszni az önrevíziót.

 A módosító számla befogadójánál a szabályozás szerint bármilyen irányban is hat az adott számla az adókötelezettségre, a vevőnek ezt a módosító számlát elegendő abban a bevallási időszakban szerepeltetni, amikor a számlát kézhez veszi. Ezzel azonban nem lehet elhúzni a kötelezettség teljesítését, erről egy garanciális szabály gondoskodik. Ha ugyanis például az eladó által szeptember 3-ián kiállított módosító számla csak november 10-én kerül a vevő könyvelője kezébe, akkor sem a decemberi, hanem a októberi (azaz a kibocsájtást követő hónapra vonatkozó)  bevallás önrevíziója keretében rendezheti csak a vevő, némi pótlékkal megfűszerezve.

Az eladóhoz hasonlóan a vevőnek sincs mozgástere, ha a fordított adózással kapcsolatos az ügy. A vevő ugyanúgy kénytelen az eredeti időszaki bevallását önellenőrizni, bármilyen irányú is a változás. Ha az helyzet áll elő, hogy egy korábbi egyenes adózással leadózott ügyletet kell fordított adózásba átvinni, az a vevőnél az eredeti időszakban adókötelezettség növekedést fog eredményezni, ráadásul önrevíziós pótlékkal is számolni kell. Az önrevíziós pótlék tekintetében van némi mozgástér. Ha ez az egész kavarodás az eladó hibája, akkor a vevő a megállapított önrevíziós pótlékra kérhet mérséklést, vagy elengedést, azon az alapon, hogy kellő körültekintése ellenére keletkezett a pótlék. Fontos, hogy a pótlék elengedését ne méltányossági alapon kérjük, mert akkor a kérelem nem a megfelelő asztalon fog landolni.