NAVigare necesse est

A sertéságazathoz kapcsolódó termékek általános forgalmi adójának csökkentését javasolja az agrártárca. Félreértés ne essék, itt nem arról van szó, amiért az MSZP aláírásokat gyűjt, vagyis nem az élelmiszerek áfájának csökkentéséről, hanem egy olyan áthidaló megoldásról, amelyet a Brüsszel által elutasított fordított áfa helyett vezetnének be.

Ilyen megoldás az új adórendszer hajnalán már működött egyszer: az alapvető élelmiszerek (liszt, cukor stb.) a kedvezményes adókulcs alá tartoztak, de az ezekből előállított nem alapvető termékek (pl. cukrászsütemények) már a normál kulccsal adóztak. Ha jól értem a híradást, a fogyasztásra szánt kész termék (vagyis pl. a szalámi) forgalmi adója e javaslat szerint sem változna, csak azoké a köztes termékeké (takarmány, élőállat, félsertés), amelyek kizárólag az előállítási folyamat résztvevői (a mezőgazdasági termelő, a sertéshízlalda és a vágóhíd) között cserélnek gazdát. Itt valóban nincs jelentősége az áfa mértékének a költségvetés szempontjából, hisz ami megjelenik befizetési kötelezettségként, az a másik oldalon visszaigényelhető, a kettő kiüti egymást. A végén, a késztermék előállítójára (a szalámigyárra) persze az adóhatóságnak komoly figyelmet kell majd fordítania, ha bevezetik ezt a rendszert, mert ott a  tényleges befizetési kötelezettség magas lesz a beszerzési és az értékesítési áfa közötti jelentős különbség miatt, de még így is sokkal koncentráltabbá válhat az ellenőrzés. A termékelőállítás korábbi fázisaiban viszont az alacsony áfa miatt egyrészt kevesebb haszonnal jár a csalók számára az adókikerülés, ezért már nem biztos, hogy megéri kockáztatni, másrészt ha mégis megteszik, kisebb kár éri a költségvetést.

"Orbán Viktor szerint szükség lenne egy, a luxuscikkekre kivetett 35 százalékos adókulcsra, de – mint fogalmazott – erről valószínűleg vita lenne a nemzetközi szervezetekkel"-  írják a hírportálok és idézik az újságok.

A különleges, főként csak nagy jövedelműek által fogyasztott termékekre kivetett különadó nem új találmány, amint azt pl. az index cikkéből is tudjuk. Ennek a módja azonban nem a hozzáadott érték adó (magyar neve: áfa) speciális kulcsának bevezetése, hanem egy új fogyasztási adó (Magyarországon jövedéki adónak hívják) bevezetése lehetne. A lényeges különbség a kettő között, hogy a fogyasztási adót csak az adott termék életpályájának kezdetén (tehát a gyártást követően, vagy az országba történő behozatalkor) kell megfizetni, és aztán ez az adó "beépül" a költségek közé. A hozzáadott érték adót viszont levonásba lehet helyezni (népiesen szólva: visszalehet igényelni), ha nem végső fogyasztáshoz, hanem egy újabb termék vagy szolgáltatás előállításához használják fel gazdasági tevékenység keretében. Közismert tény, hogy a magasabb adó hajlamosít az adócsalásra, különösen ha nemcsak eltagadni, hanem  megszerezni is lehet csalárd módon, fiktív visszaigényléssel, ezt tehát célszerű elkerülni. Az index idézett cikkében szereplő javaslat viszont (maradjon meg a luxuscikkeken is a normál, 27 %-os áfa, viszont vezessenek be rájuk - a cigarettához és az alkoholtermékekhez hasonlóan - egy plusz 8 %-os jövedéki adót) ugyanazt a pénzügyi célt éri el, de sokkal elegánsabb, és szakmailag is korrektebb módon, nem is beszélve arról, hogy a nemzetközi elfogadtatása is könnyebb lenne.

Vegyük észre, hogy a luxusadó emlegetése a jelenlegi gazdaságpolitika válasza az egy kulcsos jövedelemadót szociális oldalról is támadó vádakra. Az az adózásfilozófiai döntés, amely a jövedelemadóról a fogyasztási adók irányába tolja az adóztatást önmagában még nem kifogásolható. "A pénzt - akármilyen módon is keresték - előbb-utóbb fogyasztásra elköltik, és majd akkor vesszük el belőle, ami az államnak jár" - véli ez az álláspont. Egy olyan közegben, ahol hagyománya van a jövedelmek eltitkolásának és a fekete gazdaságnak, ez a megközelítés akár indokolt is lehet. A luxusadó tehát a magasabb jövedelemadó-kulcs megfelelője ebben a gondolati rendszerben.

Mégis van itt néhány kérdés. Az egyik, hogy mit minősítenek majd luxuscikknek? Ha túl széles a kör, akkor valójában a pótlólagos adóztatás csak egy újabb általános teher burkolt bevezetése lenne. Ha túlságosan szűk, akkor pedig a költségvetés nem jut hozzá annyi bevételhez, amennyit remél ettől az új adónemtől. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az a nagyobb jövedelemmel és nagyobb igényekkel rendelkező réteg, amely az adóztatandó termékeket vásárolja, meglehetősen mobil, és ha nagyon nem éri meg idehaza megvenni valamit, könnyen áthelyezheti a vásárlásait külföldre, és akkor még az áfá-ról is lemondhat a költségvetés.

Némi lendületvesztés után szeretném újra mozgásba hozni a blogot. Ennek egyik eszköze, hogy  hétvégeken reagálnék egy-egy olyan hírre vagy eseményre, amely az előző héten az adózással kapcsolatban napvilágot látott, illetve történt. Ennek a rovatnak a címét az egyik kedvenc blogomtól kölcsönöztem. Hét közben jönnének a komolyabb bejegyzések, de mivel az internet számos pontján hozzá lehet jutni az adózással kapcsolatosan is információkhoz, ezek is inkább szubjektív vélemények lesznek semmint oktató anyagok. Majd meglátjuk. Minden véleményt örömmel fogadok.

Január 30-án, szerdán érdekes cikk jelent meg az Index-en. A kiváltó ok a NAV honlapján olvasható "A társas vállkozók, társas vállalkozások, gazdasági társaságok vezető tisztségviselői járulék- és egészségügyi hozzájárulás, valamint szociális hozzájárulási adó fizetésének alapvető szabályai 2013." című tájékoztatás. Ezen belül is az az okfejtés, amely szerint a hiába választotta a főállású státuszt a kisadózók tételes adójának (KATA) hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó, ettől még meg kell fizetnie a különböző járulékokat, ha társas vállalkozásban személyes közreműködőként is részt vesz.  (Ha valaki nem tudja miről van szó, akkor érdeklődés hiányában valószínűleg amúgy sem jutott el idáig a cikk olvasásában, de ha elolvassa az Index cikkét, akkor jobban képbe kerül.) Nem sokáig váratott magára Angyal József okleveles adószakértő válasza a hvg.hu oldalon, aki ezúttal tőle szokatlan visszafogással mindössze "csacsiságnak" nevezte a NAV álláspontját, és hangsúlyozta, hogy az téves jogértelmezésen alapul. Lényegében arra biztatja az érintetteket, hogy függetlenül az adóhatóság nyilvánosságra hozott álláspontjától nem fizessék meg az adókat és járulékokat a kötelező járulékszintig azokban a társas vállalkozásokban, ahol személyes közreműködők. 

Való igaz, a jogszabály nem ad egyértelmű eligazítást, ezért helye van a jogértelmezésnek. Mind a NAV, mind pedig Angyal József okfejtése logikus. Én magam azonban hajlok arra, hogy ilyen esetben mégis inkább az adóhatóság álláspontját fogadjam el, mert az végeredményben nem más. mint egy előzetes figyelmeztetés: ők ebben a felfogásban fogják vizsgálni a főállású KATA-s egyéni vállalkozók más társas vállalkozásokban betöltött vezető tisztségeit.

Ugyanakkor nem árt néha számolni. Tegyük fel, hogy valaki KATA-s egyéni vállalkozó, és egyidejűleg tulajdonos egy kft-ben, ahol ügyvezető is. Tegyük fel továbbá, hogy a kft. bevételei legalább 1,6 millió forinttal meghaladják a költségeket, azaz ennyi az adózás előtti nyeresége. Angyal József jogértelmezése szerint ha az egyéni vállalkozó főállásúként jelentkezik be, akkor éves szinten 12x50 ezer=600 ezer forint kisvállalkozói tételes adót fizet, a kft.-ben pedig nincs más kötelezettsége, csak az 1,6 millió forint után egyrészt  10 % társasági adót (160 ezer forint) fizetni, majd a maradék 1.440 ezer forintot osztalékban felvenni, és az után megfizetni 16 % személyi jövedelemadót és 14 % EHO-t, azaz összesen  432 ezer forintot. Mindent egybevetve (KATA+TAO+SZJA+EHO)  1.192 ezer forint közterhet kell az év során befizetnie. Hangsúlyozom, ez a számítás nem tartalmazza azokat a járulékokat, amelyeket a NAV jogértelmezése szerint a személyes közreműködőnek fizetnie kellene, ha nem fizet máshol járulékot.

Nézzük most azt a változatot, amikor a magánszemély teljes munkaidős  alkalmazásban áll saját vállalkozásánál mint ügyvezető. A havi bruttó munkabére 100 ezer forint. (Ez meghaladja a minimálbér 2013-re érvényes 98 ezer forint/hó minimumát, de nem éri el a garantált bérminimum 114 ezer forintját, de hát az ügyvezetés nincs is szakképzettséghez kötve.) Az egyéb feltételek változatlanok. Ebben az esetben az egyéni vállalkozó lehet mellékállású, így a fizetendő KATA 12x25 ezer = 300 ezer forint. A kft.-ben kifizetett havi 100 ezer forint munkabérre egyrészt rárakódik 28,5 % szociális hozzájárulási adó+szakképzési járulék, ez éves szinten 12 x 28,5 ezer = 342 ezer. A magánszemély által fizetendő jövedelemadó és járulékok (16+10+8,5 %) éves összege 12 x 34,5 = 414 ezer. A kifizetett munkabér és közterhei miatt a vállalkozásnak 1,6 millió forint helyett csak 58 ezer forint adózás előtti nyeresége képződik, amiből 5,8 ezer forint társasági adót kell fizetnie, a maradék 52,2 ezer forint osztalék után pedig 15,2 ezer forint SZJA-t és EKHO-t. Az összes közteher ebben a változatban 1.077 ezer forint, azaz kevesebb, mint az előző verzióban. Ráadásul a helyi adóval még nem is számoltunk, ami önkormányzatonként különböző lehet, de további 20-30 ezer forinttal rontja az előző verzióban elérhető pozíciót, ha pedig az ügyvezető valamelyik, 2013-tól kedvezményezett csoportba esik a szociális hozzájárulási adó számítása szempontjából (25 év alatti, 55 év feletti, gyesről visszatérő stb.), akkor ez több mint 170 ezer forinttal  kevesebb befizetési kötelezettséget jelent az alkalmazott ügyvezető esetén.

Látható tehát, hogy egy kifejezetten életszerű helyzetben egyáltalán nincs szükség sajátos jogértelmezésekkel kísérletezni. Régi igazság: konkrét helyzetben csak a konkrét számítás mondja meg, hogy mi a követendő magatartás.

Először is boldog új évet kívánok a blog minden olvasójának. Nem új évi fogadalomnak szánom, de 2013-ban egyrészt igyekszem egy kicsit rendszeresebben (hetente legalább egyszer) írni ide, és nincs kétségem, hogy lesz miről. A posztok tartalmában is tervezek kicsi változtatást, több kevésbé egzakt (vagyis konkrét törvényhelyhez kapcsolódó), inkább csak gondolatokat felvető, tapasztalatot megosztó, uram bocsá' a gazdaságpolitikát is érintő bejegyzést szeretnék írni. Most azonban visszatekintünk az előző évre, mert újabb fejlemények vannak egy témakörben.

Tavaly ősszel két alkalommal (november 5-én és november 15-én) is írtam arról, hogy az év elején bevezetett adóregisztrációs eljárás kapcsán bevezetett kockázatértékelési kérdőívek (KOCKERD) vissza nem küldése milyen súlyos problémákat okozott néhány (sőt, jó néhány) vállalkozásnak. A szabályozás ugyanis indokolatlanul szigorúra sikeredett, a mulasztó cégeknek  törölték az adószámát, s az ez ellen történő fellebbezés szabályai is kissé kacifántosak voltak (a kérdőív pótlására és a kimentési magyarázatra szigorúan egy időben kellett sort keríteni). Az adószám törlése annál is inkább súlyosan érintette a figyelmetlen vállalkozásokat alapító, illetve irányító személyeket, mert emiatt további 5 évre automatikusan elvesztették a jogukat ahhoz, hogy többségi tulajdonosok vagy törvényes képviselők legyenek egy vállalkozásban.

A sajtónyilatkozatokból már az ősszel is kitűnt, hogy valójában az adóhivatal is túlzottnak érezte ezt a szankciót, sőt, a jogalkotó is érezte a szigort, és ezért a 2013-as adótörvények között megváltoztatták az erre vonatkozó szabályt. Igaz, ez a változás szerintem még szigorúbb feltételeket teremtett, és ami a nagyobb bajnak tűnt, hogy az adóváltozást tartalmazó jogszabály nem rendelkezett arról, hogy mi legyen a 2012-ben gondatlan, de azért összességében nem rossz szándékú vállalkozásokkal, akiknek törölték az adószámát. 

Tavaly december közepén aztán a parlament elfogadott egy törvénycsomagot, melynek részeként visszamenőlegesen mégiscsak próbálnak segíteni a pórul járt cégeken. E szerint a következő év (vagyis 2013.) február 15-ig lehet az adóhatóságnál kérelmezni az adószám törléséről szóló határozat visszavonását, ha a törlés a kockázati kérdőív beküldésének elmaradása miatt következett be. Nyilván ez annak lesz segítség, aki azóta nem alakított másik céget, vagy egyéni vállalkozást, illetve a cégbíróság még nem törölte a céget. A tapasztalatom szerint a cégbíróságok ezeket az ügyeket nem kezelték villámtempóban, több hónapja adószám nélküli cégek sincsenek még törölve. Azt ne feledjük el, hogy ha az adószám visszamenőleges megszerzését fontolgatjuk, akkor a kérelemmel együtt a kockázati kérdőívet mindenképpen küldjük meg.

Egyébként van még egy hab is a tortán: eredetileg csak körmölve lehetett kitölteni a mintegy 20 oldalas kérdőívet, mostanra azonban már le lehet tölteni elektronikus formában is a NAV honlapjáról, és be is lehet küldeni ezen a módon.

Azon olvasók kedvéért, akik csak a saját szemüknek hisznek, beidézem a 2012. évi CCVIII. törvény 43. §-ának vonatkozó bekezdését:

 (10) Az Art. 195. §-a a következő (3a)-(3c) bekezdéssel egészül ki :

(3a) Ha az adózó adószámát az állami adóhatóság a Módtv2-vel megállapított 24/F. (6) bekezdés a) pontjának hatálybalépését megelőzően hatályos 24/F . § (6) bekezdés a) pontja szerint jogerősen törölte, az adózó 2013 . február 15-ig kérheti az adószám törlésről hozott határozat visszavonását. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának nincsen helye. A kérelemhez az adózó köteles a 24/F. § (1) bekezdés szerinti kitöltött kérdőívet csatolni. A kérelem alapján, a kérelem benyújtását követ ő 30 napon belül az állami adóhatóság az adószám törléséről hozott határozatot visszavonja, ha a kérelemmel egyidejűleg az adózó a 24/F. § (1) bekezdés szerinti kitöltött kérdőívet is benyújtotta. Ha az adószám törléséről hozott határozatot a felettes szerv érdemben felülvizsgálta, a felettes szerv a bíróság által felül nem vizsgált határozatát úgy módosítja, hogy az adószám törléséről hozott határozatot megsemmisíti. A határozat visszavonásáról, vagy megsemmisítéséről az állami adóhatóság haladéktalanul értesíti a cégbíróságot. Ha a kérelem alapján az állami adóhatóság az adószám törléséről rendelkező határozatot visszavonja, a visszavonó határozat ellen fellebbezésnek nincsen helye.

(3b) A (3a) bekezdés szerinti kérelem benyújtása esetén az állami adóhatóság – ha a kérelem alapján az adószám törléséről rendelkező határozatot visszavonja - a 24/F . § (1) bekezdés szerinti kockázatelemzési eljárást a kérelem benyújtását követ ő egy éven belül folytatja le.

(3c) Az adószám törléséről rendelkező határozat (3a) bekezdés szerinti visszavonása esetén az adószám törléséről rendelkező határozat jogerőre emelkedésétől a visszavonó határozat jogerőre emelkedéséig esedékes bevallási kötelezettségnek a visszavonó határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belüli teljesítése (pótlása) esetén bevallás késedelme miatt az adóhatóság mulasztási bírságot nem szab ki.”

---------------------------------------------------------------

A hír félig igaz, a személygépkocsi üzemben tartásához, illetve fenntartásához igénybe vett szolgáltatások általános forgalmi adója 50 %-ban lesz levonható 2013. évtől. A szabályozás szolgáltatások oldalán nyitja meg az áfá-t, a terrmékbeszerzések oldalán nem. Ha egy alkatrészt megveszek és én magam építem be az autóba, akkor az alkatrész áfá-ja egyáltalán nem helyezhető levonásba. Amennyiben egy szervizben építtettem be, akkor már a szolgáltatás részeként megjelenő alkatrész áfá-ja is levonható 50 %-ban. Ez akkor azt is jelentené, hogy elég a terméket szolgáltatásba csomagolni és máris levonható az áfa, pl. üzemanyaggal is meglehetne ezt csinálni? Bár kétségtelenül nincs éles határ húzva egy adott ügylet szolgáltatáskénti, vagy termékkénti minősítése között, azért ezt már nem ajánlanám. Az adóhatóság ugyanúgy kijelentheti egy szolgáltatásról, hogy az termék, ahogyan ezt mi tennénk fordítva. Igazából a személygépkocsi javításával, karbantartásával kapcsolatos költségeket kell idegondolni, illetve az autó mosatását.

Van itt azért egy másik gond is. Annak ellenére, hogy nem horribilis áfa összegekről beszélünk egy-egy személygépkocsi szintjén, ezért a pénzért meg is kell küzdeni. Az 50 %-os áfa levonásának lehetősége nem azt jelenti, hogy a szabályozás ennyiben vélelmezi a magáncélú használatot. Ezt az 50 %-os arányt az üzleti utak arányában ismeri el. Magyarul, ha van egy 30 %-os magáncélú használat, akkor a maradék 70 %-os használat 50 %-a, azaz egész számlára vetítve az áfa 35 %-a vonható le. Mit is kellene tenni, ha biztosra akarunk menni: útnyilvántartást vezetni, melyből kiderül, hogy mekkora hányadot tesznek ki a magáncélú utak. Nem hangzik valami jól. 2010. óta a személyi jövedelemadó, a társasági adó szabályozása megoldotta az útnyilvántartás kérdését, a magáncélú utak adózásáról leszálltak. Persze nem véletlenül fizetjük a nem csekély összegű cégautóadót. Ki kell tehát kalkulálni, hogy mennyi forintot lehet megtakarítani azzal, ha újra útnyilvántartásra kényszerítjük az ügyvezetőket, alkalmazottakat. Ha az összeg elenyésző, akkor nem érdemes ezt az adminisztrációs többletet bevállalni.

Korábban már írtam a magyar adórendszer két új tagjáról, a kisadózó vállalkozásokk tételes adójáról (KATA) és a kisvállalati adóról (KIVA). Az alábbi rövid írás azoknak szól, akik töprengenek az áttérésen.

A kisvállalati adót alapvetően két tétel után fizetjük meg: a pénzforgalmi eredmény, illetve a bérek után. Ez utóbbi alappal akkor is számolnunk kell, ha a pénzforgalmi eredményünk negatív. Érdemes eltöprengeni azon, milyen megtakarítást jelent nekünk a kisvállalati adó, ha csak a bérekkel számolunk. Az odáig szépen hangzik, hogy normál esetben a bérek után most 28,5 % a közteher (27 szociális hozzájárulási adó + 1,5 % szakképzési hozzájárulás), de azzal is számolnunk kell, hogy 2013. évre egy csomó szociális hozzájárulási adót csökkentő tételt hoznak be. Ráadásul az új kedvezmények nagy része már nem követeli meg, hogy kívülről vegyünk fel munkaerőt (azaz növeljük a foglalkoztatást), a 2013. január 1-én állományba lévőkre is alkalmazhatók (vagyis az új szabályok jutalmazzák a munkahelyek megőrzését is). Nem véletlenül hívják a kedvezményeket bevezető törvényt munkahelyvédelmi programnak. Számolhatunk a pályakezdők, a 25 év alattiak, az 55 év felettiek, a szülésből visszatérők, a szakképzettség nélküliek foglalkoztatásának kedvezményével, sőt alanyi jogon fog járni jövőre a nettó bérek megtartása érdekében bevezetett kedvezmény. Ez utóbbihoz ugyanis nem feltétel, hogy a 2012. évben előírt béremelést utólag megcsináljuk.

Nézzünk egy egyszerű példát (az adozona.hu oldalon elérhető kalkulátor felhasználásával)! egy olyan cégnél, amelyeknek évi 100 millió forint az árbevétele, a dolgozó létszám 20 fő és a dolgozóknak kifizetett bruttó munkabér éves nagysága 30 millió forint. A dolgozók összetétele miatt a szociális hozzájárulás kedvezménye átlagosan 10 %. a számítások során figyelemmel leszünk a helyi iparűzési adóra, de más helyi adóval nem számolunk.

Magas (40+30=70 millió forint) a munkabért is tartalmazó költség esetén a társasági adó körben maradó vállalkozás nettó jövedelme kicsivel 6 millió forint alatt, a kisvállalkozói adó hatálya alá tartozó vállalkozás jövedelme valamivel 7 millió forint alatt alakul. Alacsonyabb (20+30=50 milliós) költségnél közelebb kerülnek egymáshoz az elérhető jövedelmek, 17,5-18 millió forint között, mindössze 350 ezer forint különbséggel, de még mindig a kisvállalkozói adó javára. Alacsony (5+30=35 millió forintos) költség esetén már egészen közel, mindössze 200 ezer forintra van egymástól a két adózási forma esetén elérhető jövedelem, de itt már a társasági adó a kedvezőbb. Persze ha nem lehet érvényesíteni a szociális hozzájárulás kedvezményeit, akkor egyértelműen a kisvállalkozói adó a kedvezőbb.

Mindazonáltal célszerűnek tűnik megfogadni azt a tanácsot, amely szinte minden, a témával foglalkozó tanácsadói oldalon megtalálható: mindenki végezzen alapos számításokat a saját adataival, mielőtt dönt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt a bejegyzést az időközben megszerzett információk alapján részben pontosítottam, részben pedig kiegészítettem.

Örömmel tapasztaltam, hogy miután kitettem egy bejegyzést a KOCKERD kérdőív visszaküldését elmulasztó vállalkozás adószámának törléséről, a témakört alaposan körbejárta az Index gazdasági rovata is, számos új információval gazdagítva az olvasóközönséget. Még aznap az Origo is foglalkozott a témával az NGM közleménye nyomán, feltárva többek között azt is, hogy jövőre  már egy kicsit normálisabb megoldást tartalmaz majd a törvény a kockázatértékelési kérdőívet visszaküldeni elmulasztó vállalkozások megrendszabályozására. Az elképzelések szerint először csak bírságolnak, és csak azután törölnek 2013-tól. Hogy az idei évben értelmetlenül eltaposott cégekkel, továbbá a vállalkozás alapításából és ügyvezetéséből 5 évre eltiltott vezető tisztségviselőkkel, képviselőkkel és többségi tulajdonosokkal mi lesz, arról nem szólnak a hírek.

Habár az említett, egy héttel ezelőtti bejegyzés kínált egy megoldást arra nézve, hogy mi a követendő eljárás az adószám törlését követően, ha az adózó tovább akarja folytatni a tevékenységét, most úgy tűnik, hogy az ott leírt (egyébként az adóhivataltól származó) információ nem teljesen helytálló. Egy konkrét ügy kapcsán ugyanis azt közölték velem a NAV-ban, hogy a 12T201T jelű nyomtatvány benyújtásával történő adószám helyreállításra csak akkor van lehetőség, ha az adószám törlésére az adózás rendjéről szól törvény (Art.) 24/A. § (4) bekezdés alapján került sor. Vagyis akkor, ha az adózó nem igazolja 15 napon belül, hogy az adószámának felfüggesztésére okot adó körülmény megszűnt, illetve nem is állt fenn. 

Ugyanitt azt is mondták, hogy bár az adózó a hivatal felszólítására végül beküldte a KOCKERD kérdőívet, mégsem tudják azt elfogadni, mivel az Art. 24/F. § (6) a) pontja szerint a késedelmes beküldéssel egyidejűleg kellett volna mulasztását kimenteni. (De persze a tapasztalat az, hogy elég nehéz olyan objektív okot felmutatni, amit a késedelem igazolására az adóhatóság elfogad. A "titkárnő elhányta valahová" biztosan nem tartozik ezek közé.)

Véleményem szerint ezúttal tévednek az adóhivatalban, bár ettől még sokak problémája nem oldódik meg. Az Art. adószám törlésével foglalkozó 24/B. szakasz (7) bekezdése szó szerint így szól: "A 17. § (1) bekezdés b) pontjában említett adózó részére az adószám e § szerinti törlését követően adószám nem állapítható meg, egyéb esetben, ha az adózó a törlést követően adóköteles tevékenységet kíván folytatni, az adószám megállapítását a 17. § (1) bekezdés c) pontja megfelelő alkalmazásával kéri. Az állami adóhatóság az adózó részére a kérelem alapján az adószámot abban az esetben is a kérelem benyújtása napjával állapítja meg, ha az adózó az adóköteles tevékenységet a kérelem benyújtása előtt megkezdte vagy folytatta." Értelmezésem szerint az ebben a szakaszban leírtaknak semmi köze nincs az adószám felfüggesztéséhez, illetve legfeljebb annyi van, hogyha annak - a megfelelő kimentés elmaradása miatt - törlés a következménye, akkor persze alkalmazható. Szerintem tehát a törvény megengedi a törölt adószám esetében is az "újrakezdést". 

Csakhogy azonban az alá a bizonyos 17. § (1) bekezdés b) pont alá odatartozik minden szervezet, amely a cégbíróságon történő bejelentkezéssel kezdi meg az életét, azaz gyakorlatilag az összes társas vállalkozás. Az adószám törlése után tehát csak az egyéni vállalkozók és olyan gazdálkodó szervezetek kérhetik az adószám újbóli megállapítását, amelyeknek nem kell a cégbírósági bejegyzés a működéséhez (tehát pl. egyesületek, alapítványok, társadalmi szervezetek).

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az Art. 24/C. § (2) ac) pont értelmében az adóhatóság megtagadja az adószám megállapítását az olyan társas vállalkozások esetében, amelynek vezetője vagy többségi tulajdonosa korábban vezető tisztségviselő vagy többségi tulajdonos volt olyan vállalkozásban, amelynek adószámát jogerősen törölték.

2013-tól egyébként az elfogadott jogszabály módosítások értelmében némiképp változik a KOCKERD kérdőíveket vissza nem küldő adózókkal kapcsolatos szabályozás, azonban nem az enyhítés, hanem a szigorítás irányába. Jelenleg az Art. 24/D § (5) bekezdés azt mondja, hogy az adószám törlésére akkor kerül sor, ha az adózó a kérdőív visszaküldésével kapcsolatos hiánypótlási felhívásnak nem tesz eleget. Az új jogszabályszöveg viszont már mulasztási bírságot kiszabását írja elő hiánypótlási felhívás helyett, de továbbra is az adószám törlését helyezi kilátásba arra az esetre, ha az adózó a mulasztási bírságot kiszabó határozatban megjelölt határidőre nem tesz eleget a kérdőív visszaküldésének.

Ja, igen, még az is változik, hogy nem lehet törölni olyan adózó adószámát, amely legalább 50 %-ban állami vagy önkormányzati tulajdonban van ...

Azokkal azonban, akik figyelmetlenségük miatt belesodródtak az idén a törlésbe, nem foglalkozik az új törvény. Ők 5 évig sem céget nem alapíthatnak többségi tulajdonosként, se ügyvezetők vagy törvényes képviselők nem lehetnek.