NAVigare necesse est

Egy szakmai konferencián az NGM főosztályvezetője azzal dicsérte a munkahelyvédelmi akcióterv keretében bevezetett új adózási formákat, hogy azok – az eva-val ellentétben – ösztönöznek a foglalkoztatásra és a beruházásra. 

Nem vitás, az eva elsősorban a magányos harcosok adója, azoké, akiknek a toll vagy a számítógép a fegyverük, és költségük ténylegesen alig van. Viszont lássuk be, elég sokan vannak az ilyenek. Ráadásul ők nem szívesen hagyják el a járt utat a járatlanért, még akkor sem, ha a másik forma esetleg némi többletbevétellel kecsegtet is. Az eva egyszerűsége az adminisztráció minimális volta sokak szemében nagyobb érték, mint néhány ezer forint megspórolható adó.

Ráadásul – és ez talán nem jön át elég határozottan a kommunikációban – az új „kislány”, a kata, vagyis a kisadózó vállalkozások tételes adója csak egy eléggé körülhatárolt adózó csoport számára választható. Nevezetesen az egyéni vállalkozókról és egyéni cégekről valamint a betéti és közkereseti társaságok van szó, az utóbbiakról is csak akkor, ha a társaságot kizárólag magánszemélyek alkotják. Kiesik tehát a legnépszerűbb társasági forma, a korlátolt felelősségű társaság. Nem vitás persze, hogy át lehet alakulni, vagy létre lehet új céget hozni, habár erre azért nincs sok idő: december 1. és 20. között lehet katát táncba vinni, azaz rá bejelentkezni.

Ne feledjük azonban, hogy akik "katázhatnak", vagyis az egyéni vállalkozók (és az egyéni cégek), illetve a közkereseti társaság tagjai, akárcsak a betéti társaság beltagja teljes vagyonukkal (beleértve a magánvagyonukat) felelnek a cég tartozásaiért. Kis méretük miatt üzleti tartozásaik általában nem nőnek magasra (és ezúttal cseppet sem jár tisztelet a kivételnek), az adóhatóság azonban ropsz-ropsz kioszthat nekik pár százezer forint bírságot mondjuk az adóbevallás elmulasztása, vagy bármely más eljárási hiányosság miatt. Az az adózás rendjéről szóló törvény ebből a szempontból nem tesz különbséget az adóalanyok mérete szerint.

Mindenképpen az előnyök között kell említeni, hogy az eva-val szemben a kata-t választó vállalkozások lehetnek alanyai az általános forgalmi adónak, ami azt jelenti, hogy a kimenő számláikban kötelesek felszámítani az áfá-t, de a bejövő számlákban szereplő forgalmi adót levonásba helyezhetik (ez utóbbi nem adatik meg az eva-soknak). Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy az alanyi adómentesség választásának határa jelenleg 5 millió forint, elegáns lett volna ezt is 6 millióra emelni, ezzel aztán tényleg lehetett volna még egy lépést tenni az adminisztráció csökkentésének irányába. (Azóta elfogadta a Parlament a jövő évi adótörvényeket, és ebben már szerepel az alanyi áfa mentesség határának felemelése. Ismerjük el, ha valamit jól csinálnak!)

A másik új adó, a kiva, teljes nevén kisvállalati adó már sokkal többek számára elérhető - legalábbis elvben. Lényegében minden elterjedt vállalkozási forma (kivétel az egyéni vállalkozók és a nyílt körű részvénytársaságok) számára nyitva áll a lehetőség, ha a foglalkoztatottak átlagos létszáma 25 fő, az éves árbevétel pedig 500 millió forint alatt marad éves szinten, továbbá a mérlegfőösszeg sem haladja meg az 500 millió forintot. Kívánalom még, hogy az előző két évben ne legyen adószám törlése vagy felfüggesztése a cégnek.  

Az egyszerűség nem erénye ennek az adózási formának, de a lényeg, hogy számos korrekcióval módosítva a tárgyévi pénzforgalmi eredmény (nagyon durván ez a vállalkozói jövedelem) és a járulék alapot képező személyi jellegű kifizetések (ezek pedig az alkalmazotti jövedelmek, beleértve persze a vállalkozó ügyvezetői munkájáért járó juttatást is) 16 %-át befizetve kiváltható a társasági adó és a szociális hozzájárulás. Marad viszont a személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás, meg persze az áfa is.

Őszintén szólva további alapos tanulmányozásra lesz szükség nemcsak az új adónem szabályainak megértéséhez, hanem annak megállapításához is, hogy egyáltalán megéri-e alkalmazni. Igaz, hogy a kiva-t választó cégeknek nem kell megfizetni a társasági adót, de annak a mértéke ebben a vállalati körben amúgy is csak 10 %, és az alapja is kisebb. Az is igaz, hogy nem kell a 27 %-os szociális hozzájárulási adót és a 1,5 %-os szakképzési hozzájárulást befizetni, de ennek valószínűleg akkor van nagyobb értéke, ha a vállalkozás aránylag kisebb eredményt nagyobb létszámmal állít elő.

Én problémának érzem az adóhivatal utóbbi időben gyakori túlzott szigorúságát ez alkalommal is: elég egy nyugtaadás elmulasztása miatt bírság, vagy 1 millió forint feletti adótartozás félhalmozódása (ezt minden negyedév végén megnézi a NAV), már mehet is vissza a vállalkozás a tételes elszámolók világába.

Végül, de nem utolsó sorban a régi vesszőparipám: talán nem elsősorban minisztériumi tisztviselőknek kellene ünnepelniük magukat, hogy milyen nagyot alkottak, hanem az adóhivatalnak kellene máris készen állnia a honlapján és mindenféle kiadványokban részletes szabálymagyarázattal, technikai segédletekkel, kalkulátorokkal. Így bizonyára csökkenteni lehetne a hibás választás miatti helytelen adózást is.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Kérem, hogy az itt leírtakat egyelőre fogadják fenntartással. Mielőtt elolvassák, érdemes megnézni ezt a bejegyzést.

Korábban írtam arról, hogy mire kell vigyázni, hogy ne függessze fel az adóhatóság a cégünk adószámát. Ennek kapcsán kerestek meg egy olyan üggyel, ahol nem az adószám felfüggesztéséről volt szó, hanem egyenesen a törlésről.

Ha most bárki azt gondolja, hogy valami főbenjáró bűnt követett el a cég, hát nagyon téved, akár azt is mondhatnám, mindennapos az ügy, és ezért tanulságos is. A régóta működő, rendszeresen adót bevalló és fizető vállalkozásnál ügyvezető váltás következett be. Az új főnök még át sem vette az irányítást, amikor a NAV-tól érkezett "valami kérdőív". Gondos kezek ezt is becsúsztatták az átadandó íratok közé, s talán az ügyvezető látta is, de sok figyelmet nem fordított rá, talán azt hitte, valamiféle közvélemény kutatás.

Csakhogy ez az ártatlannak tűnő papiros a fenyegető nevű KOCKERD kérdőív volt, amelyet az adóhatóság a 2012 elején bevezetett fokozott adóhatósági felügyelet keretében (Art. 24/F §) újonnan alakuló vállalkozásoknak, illetve olyan társaságoknak küld(het) ki, ahol változás történik az ügyvezető vagy a többségi tulajdonos személyében  (Art. 24/D §). Sajnálatos módon a vállalkozásnál még a NAV hiánypótlásra történő felszólítását sem vették komolyan, így aztán gyorsan meg is érkezett a határozat, amelyben az adóhatóság közölte velük az adószám törlését az Art. 24/F § (6) bek. a) pont alapján. 

A cég még megpróbálkozott a szokásos fellebbezési indokkal (a könyvelő beteg volt - persze megfelelő, kórházi kezelést tanúsító igazolás nélkül, habár gyakran ez is kevés), de siker nélkül, így a törlés jogerőssé vált. Mit lehet ilyenkor tenni? Az adószám felfüggesztésével kapcsolatosan írtam, hogy ott elegendő a felfüggesztésre okot adó körülmény megszüntetését igazolni, és aztán egy szabad kérelemben kérni az adószám visszaállítását. Ez az út nem járható a törlés esetén. Azt, hogy mit is kell tenni, tulajdonképpen leírja az adózás rendjéről szóló törvény, épp csak a gyakorlat szempontjából nehezen értelmezhető az útmutatása. 

Ugorjuk is most át a bonyolult szövegértelmezést, és szorítkozzunk csak a lényegre, amely szerint az adószám törlését illetően van lehetőség visszakérni az adószámot. A 12T201T jelű nyomtatványt kell leadni az adóhatósághoz, és a bejelentési jogcímhez a 3. kódot kell beírni, illetve a B jelű pótlapokat kell kitölteni. Fontos azonban tudni, hogy az adószámot törlő határozat jogerőre emelkedésétől (ami másodfokú határozat esetén annak kézhezvételekor következik be) az adószám megszűnik, és csak akkor él újra, amikor egy újabb határozattal visszaállítja az adóhatóság. A közbeeső időben a vállalkozás számlát nem állíthat ki, és adót nem igényelhet vissza. (Ahogyan a bejegyzés elején - utólagosan - jeleztem, ez az út csak abban az esetben járható, ha az adószám törlésére az adószám felfüggesztését követően került sor.)

Leginkább azonban vegyék komolyan az adóhatóságtól érkező leveleket, és az azokon szereplő határidőket.

--------------------------------------------------------------------------------------------------

adoznimuszaj@gmail.com

Még 2010-ben történt, hogy történetünk hőse, az Adózó egyik negyedévi bevallásában összesen több mint 150 millió forint értékesítés és mintegy 90 millió forint beszerzés után 32,5 millió befizetendő és  22,3 millió levonható áfá-t tüntetett fel a bevallásában. Mivel volt az előző időszakról 21,5 millió beszámítható adója is, összesen 11,3 millió adóról kellett rendelkeznie, amiből 3,7 milliót kiutalni kért, 7,6 milliót pedig a következő időszakra átvihető követelésként tüntetett fel.

A bevallásban közösségen belülről történő, 25 %-os kulcs alá tartozó termékbeszerzés után 41 ezer befizetendő, és ugyanennyi levonható áfá-t is feltüntetett.  Elkövette azonban azt a következményeiben később súlyosnak bizonyuló hibát, hogy az EU-s összesítő nyilatkozatban 42 ezer forintot tüntetett fel, mint közösségi beszerzést. Az éber adóhivatal észlelte az 1 ezer forintos hibát, és felszólította Adózót „a bevallás és a nyilatkozat egyezőségének biztosítására”.  Ebben a levélben részletesen tájékoztatta arról, hogy mikor kell helyesbítést és mikor önrevíziót benyújtani.

Az adózás rendjéről szóló törvény 49. § szerint önrevíziót akkor lehet végrehajtani, ha annak következtében módosul (csökken vagy növekszik) az adókötelezettség. Egyébként a 34. § szerinti adózói javításnak van helye. Az adóhivatal értelmezésében azonban (és a levél erre külön is kitér) ha a fizetendő és a levonható adó alapja módosul, akkor is önellenőrzést kell végrehajtani, ha az elszámolandó adó alapja ennek következtében nem módosul. (Mellesleg így van megkonstruálva az önellenőrzési bevallás is, nem engedi javításként beküldeni a rendszer, akkor sem, ha egyforma mértékben módosul a két adóalap.) Ezen persze lehetne vitatkozni, hiszen az elszámolandó adó alapja a lényeges az adófizetés szempontjából, és semmi értelme az önrevíziónak ebben az esetben, de ez a kialakult gyakorlat.

Vélhetőleg ez az oka annak, hogy az adóhatóság nem maga hajtotta végre a javítást (amire egyébként az Art. 34. §-a lehetőséget ad számszaki tévedések esetében – erre később még visszatérünk), hiszen az ő számukra is nyilvánvalónak kellett volna lenni, hogy a közösségi beszerzés számszerű adatainak változása a szabályok természeténél fogva eleve nem változtathatja meg az adókötelezettséget. Tény, hogy a NAV nem tudta magától eldönteni, hogy a 41 ezer vagy a 42 ezer forint volt a helyes összeg, de a 34. § (6) pontja elég világos rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a bevallás kijavításához adózói segítséget is igénybe kell venni.

Adózó tehát önrevíziót nyújtott be, és elkövette azt a szokásos hibát, hogy csak azt a rovatot töltötte ki az önellenőrzési bevalláson, amelyiknek megváltozott az adattartalma. Az adóhivatal erre úgy reagált, hogy az eredeti bevallás adatait felhasználva kijavította a bevallást (korábban utaltam rá, hogy erre lehetőséget ad a törvény). Erről tájékoztatta az adózót is, közölve vele, hogy ha nem ért egyet a változtatással, akkor személyesen egyeztethet vagy NAV Ügyintéző Contact Centerén keresztül tájékozódhat a korrekciós lehetőségekről. Adózó élt is a módosítás lehetőségével, mivel az adóhatóság a javítás során elmulasztotta feltüntetni, a 3,7 millió forint kiutalásának igényét. Tekintettel azonban arra, hogy ennek az összegnek a kiutalása ténylegesen megtörtént az eredeti bevallást követően, a javítás következtében kötelezettség növekedés következett be, amit adózó – érthetően – nem kívánt elfogadni. Felvette a kapcsolatot az Ügyintéző Contact Centerrel, amely újabb önellenőrzés benyújtását javasolta, amit Adózó meg is tett.

Az adóhivatal szinte azonnal lecsapott. Két héten belül megkezdődött az ellenőrzés, amelyet mintegy másfél év alatt (természetesen elhúzódó kapcsolódó vizsgálatra hivatkozva) sikerült is „eredményesen” lezárni. A befizetendő és a levonható áfá-ban ugyan nem találtak kivetnivalót, a kiutalni kért 3,7 milliót azonban jogosulatlan igénylésnek minősítették, arra hivatkozva, hogy az adózás rendjéről szóló törvény szerint nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőségével korábban jogszerűen élt. Mivel pedig Adózó az első önellenőrzésben nem nyilatkozott arról, hogy kiutalást kér, ezt egy újabb önrevízióval már nem változtathatja meg. Ugrott a 3,7 millió, és ráadásul még a jogosulatlannak minősített igénylés miatt bírságalap is keletkezett.

A NAV eljárása természetesen törvénysértő, mivel Adózó a törvény által megengedett választási lehetőségét nem változtatta meg. Éppen ellenkezőleg, az adóhivatal tévedését korrigálta az ismételt önellenőrzéssel, hogy ilyen módon állítsa helyre az eredeti állapotot. Ezzel együtt az ügy hordoz némi tanulságot az adózók számára is.

Először is tessék odafigyelni arra, hogy az elvileg azonos adattartalmak gyakorlatilag is azonosak legyenek (jelen ügyben a bevallás és a nyilatkozat, de máshol is vannak átfedések, pl a személyi jövedelemadó és a járulékok területén). Túl azon, hogy az ilyen különbözőség slendriánságra utal, szinte biztos, hogy felkelti az adóhatóság figyelmét, és az nem jó, mert felesleges pluszmunkát generál mindkét fél számára. A másik megszívlelendő tanulság, hogy ha bizonytalanok vagyunk, érdemes elolvasni a kitöltési útmutatót. Ebben ugyanis világosan benne van, hogy önellenőrzés esetén meg kell ismételni a változatlan tartalmú adatok bevallását is. Jelen esetben adózónak még szerencséje is volt, mert az adóhatóság az alapbevallást felhasználva pótolta az adatokat, még ha nem is teljes körűen. Találkoztam olyan esettel is, amikor a hivatal az üresen hagyott sorokat 0 értékként rögzítette, majd egy azonnali revízióval megállapította, hogy az adózó nem vallotta be a befizetendő áfá-t...

Érdeklődők szíves figyelmébe ajánlom a NAV Közép-dunántúli Adó Főigazgatósága munkatársainak jó összefoglalóját a témakörből.

Nagyjából egy hete látott napvilágot egy kormány dokumentum, amely a jól csengő "Kiegészítő jelentés a gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsa által 2012. március 13-án a túlzott hiány eljárás keretében kiadott ajánlás megvalósítása érdekében hozott intézkedésekről" címet viseli. A rövidke iromány első felében egy makrogazdasági elemzés, második felében pedig a pótlólagos egyenlegjavító intézkedések felsorolása szerepel.

Habár talán érdemes lenne elgondolkozni azon is, hogy vajon tényleg csak a pénzügyi szférán vannak-e újabb és újabb fogáslehetőségek (bankadó és tranzakciós adó), ennek részletes kifejtésétől eltekintek. Úgy tűnik, az egész világ, de legalábbis az Európai Unio ebbe az irányba halad. Épp a napokban fogadtak el egy (igaz, némiképp másfajta) tranzakciós adóról szóló elképzelést, és még Barroso elnök is azért lelkesedett, hogy végre a bankok és nem a lakosság viseli majd a terheket. De azt azért mégiscsak hozzáteszem, hogy a modern gazdaság egyes területei oly szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy nem lehet azt mondani: ha terheljük a bankszférát, azzal mentesítjük a termelőket és a lakosságot. 

Fordítsuk figyelmünket a gazdaság kifehérítését szolgáló intézkedésekre. 

Ami a pénztárgépek on-line felügyelete valamivel korábbi ötlet, de mivel a dokumentum is ezzel kezdi, nézzük, mi várható ettől. No, nem pénzügyileg, mert az lényegében kiszámíthatatlan, hanem a napi működés szintjén. Ha az a cél, hogy ne lehessen manipulálni a bevételekkel, ezt biztosíthatnák az u.n. "fekete doboz"-ok, amelyek jelenleg is tartozékai a pénztárgépeknek és rögzítenek minden adatot. Elvben ehhez a boltosnak nincs hozzáférése, viszont egy ellenőrzés során innen ki lehet venni a szükséges információt (amit rendszeresen meg is tesznek az adóhatóság revizorai). Azt technikailag elég nehezen tudom elképzelni, hogy a falusi kis vegyesbolt pénztárgépe közvetlenül a NAV-nak jelent minden egyes beütött tételt, de nem is nagyon van ennek értelme, merthogy ott pont az a probléma (persze ha van egyáltalán probléma), hogy be sem ütik a tételeket a pénztárgépbe. Ahol ez a dolog viszonylag könnyen megoldható, az a nagy áruházláncok sok-sok egyidejűleg működő pénztárgépe. Ilyen helyen viszont mindent beütnek a kasszába, tehát ezeknek a pénztárgépeknek a figyelése csak akkor hoz többletbevételt a költségvetésbe, ha azt feltételezzük, hogy valamikor a kasszazárás és az adóbevallás között belenyúlnak az adatokba. Azt sem látom egészen világosan, hogy mi lesz az adatokkal a NAV-ban. Valaki folyamatosan figyeli, hogy mi történik az ország több ezer kereskedelmi egységében? Van arról van szó, hogy a pénztárgépbe szerelt fekete doboz helyett ezentúl egy hatalmas szerveren gyűjtik majd az adatokat? De meddig? Az adófizetési kötelezettség elévülési idejének végéig? Ha többet tudunk majd erről az ötletről, jobban meg lehet ítélni a hasznosságát. 

A készpénzforgalom korlátozását sem új találmány. Talán 2003-ban vagy 2004-ben már volt hasonló kezdeményezés. Akkor elég nagy ellenállásba ütközött, és néhány hónap után meg is szüntették az alkalmazását. Emlékszem azt a példát hozták fel vele szemben, hogy ha van egy fuvarozó vállalkozás egy faluban, ahol egyetlen benzinkút van, és a fuvarozó 3 teherautóját helyben tankolja meg (ami nagyon rendjén való dolog, mert ezzel segíti lakóhelye gazdasági fellendülését), akkor ez ugyanazon felek közötti ugyanazon ügyletnek minősül. Mivel ez összegszerűségében nagy valószínűséggel túlmegy az értékhatáron, nem fizethetnek készpénzzel a sofőrök a benzinkútnál, és ez milyen nagy baj. Ez az érvelés már akkor is nagyon erőltetettnek tűnt számomra, manapság pedig, amikor a bankkártyák már örvendetesen elterjedtek, egyenesen értelmetlen. Ebből nyilván kitűnik, hogy a magam részéről nagyon támogatom ezt a változást. Nyilvánvalóan erőteljesen visszaszorítja majd a fiktív számlák használatát, hiszen lássuk be: ritkán életszerű, hogy egy másfél milliónál is nagyobb volumenű ügylet ténylegesen készpénzzel bonyolódik. A fiktív számlák pedig egyrészt hamis áfa visszaigénylést, másrészt alacsonyabb fizetendő társasági adót jelentenek, és ennek visszaszorítása valóban elemi érdeke nem csak a költségvetésnek, de a tisztességes vállalkozóknak is. Ugyanakkor látni kell, hogy különösen a mezőgazdasági termelőktől történő felvásárlás során a készpénznek nem nagyon van alternatívája. Ott ahol ezek az ügyletek lebonyolódnak, nem lehet bankkártyát használni, a termelők jó részének még bankszámlája sincs. Itt biztosan lesznek problémák. De vannak egyéb kétségeim is. Megvan rá az esély, hogy ez a rendelkezés az eddig szürke szférában tevékenykedők egy részét teljes egészében a fekete gazdaság felé tolja. Eddig legalább a számlával papíron volt valami nyoma a gazdasági eseménynek, most már az sem lesz.

A tételes adóbevallás ötlete is felmerült már korábban. A kormány dokumentum is utal a közösségi (EU-s) kereskedelemben használatos összesítő jelentésre, amelyben valóban tételesen, partnerenként kell feltüntetni a beszerzési értéket. Ugyanakkor rossz példaként szeretnék utalni az EU csatlakozás évében meglehetősen nagy port felvert adóhatósági gyakorlatra. Ekkoriban ugyanis a pénzügyminiszter arra utasította az APEH-ot, hogy az áfa kiutalások előtt részletesen vizsgálja meg, és a külföldi társ-adóhatóságok bevonásával kontrollálja le, hogy stimmel-e a másik oldalon is a magyar cég által beírt adat. Ez egyrészt roppant időigényesnek bizonyult, és nagyon elhúzta az áfa kiutalásokat, másrészt számtalan apró tényező miatt kialakult eltérések értelmezése sem volt mindig egyszerű. Nyilván ez esetben országon belüli összehasonlításokról lesz szó, ami jelentősen leegyszerűsíti a dolgokat. Én pusztán arra szeretnék figyelmeztetni, hogy az apróbb eltéréseknek ezer oka lehet az adókikerülési szándékon kívül. Jó lenne, ha az adóhatóság nem automatikusan utasítaná el a visszaigénylést ha eltérést észlel a két oldalon, hanem érdemben vizsgálná meg az okokat. A részletes szabályozást még nem látjuk, de nagyon tudnám üdvözölni, ha belekerülne a jogszabályba, hogy ha a mindkét oldalon egyeznek a számok, akkor az adóhatóság mérlegelés nélkül elfogadja a vevőnél a levonásba helyezett áfá-t amennyiben a számla kibocsátója befizentedő adóként ezt az összeget beállította és kötelezettségének eleget is tett. Később persze tartalmi vizsgálatot lehet végezni, de az már utólagos vizsgálódás lesz. 

A "számos új eszköz került bevezetésre" kezdetű bekezdés, amely "az egyes gazdasági események vizsgálatá"-ről szól oly mértékben nélkülözi a konkrétumokat, hogy nyugodtan tekinthetjük egyszerű ijesztgetésnek is. Nem vitatom persze, hogy vannak ilyen módszerek, de én még eddigi tevékenységem során nem találkoztam velük.

A 200 %-os adóbírság elég fenyegetően hangzik, viszont bizonyos esetekben már most is alkalmazható. Az adózás rendjéről szóló törvény már most is szó szerint azt tartalmazza, amit a kormány dokumentum most mint jövőbeni lehetőséget említ,  azaz hogy a bevétel eltitkolásával valamint a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával és megsemmisítésével összefüggésben feltárt adóhiány esetében van ilyen súlyos bírságnak helye. Ebben sincs tehát semmi újdonság. Ha arról van szó, hogy a 200 %-os bírság alkalmazhatósági területét kibővítik, akkor azért vannak aggodalmaim. Ha biztosak lehetnénk abban, hogy adóhatóság ezt a brutálisan magas bírságot valóban csak azokkal szemben alkalmazza, akik tudatosan és "üzletszerűen" adócsalásra építik a vállalkozásukat, akkor rendben lenne a dolog. A NAV napi gyakorlatát ismerve azonban félő, hogy ilyen súlyos bírságok szakadnak a jogszabályt egyszerűen csak hibásan értelmező, vagy a bevallásában pusztán csak tévedő adózók nyakába. 

A KKV szektorra kidolgozott új adónemekkel egy későbbi bejegyzésben részletesen szeretnék majd foglalkozni, de az első számítások nem igazolják egyértelműen ezek vonzóságát.

Hogy lehet-e mindebből 60 milliárd többletbevételhez jutni? Nem tudom megmondani. A készpénzforgalom korlátozása, és a tételes áfa bevallás biztosan hozhat többletbevételt. Továbbra is hiányolom azonban azokat a lépéseket, amelyek nem szigorítással és fenyegetéssel, hanem a jószándékú és tisztességes adózók segítésével kívánnák növelni a költségvetés bevételeit.

-------------------------------------------

A NAV eszköztárában az utóbbi időben meglehetősen hangsúlyosan jelent meg az adószám-felfüggesztés. Erről az adózó nem is értesül, legfeljebb a partnereitől, akik – ha lelkiismeretesek – még a legnagyobb bizalom mellett is rendszeresen ellenőrzik üzletfeleik adószámának érvényességét. Ilyenkor aztán nagy az ijedség, egyrészt hogy miben korlátozza a felfüggesztett adószám a tevékenységet, másrészt hogy mit kell tenni a helyreállítás érdekében.

Néhány, ritkábban előforduló ok mellett főként két olyan körülmény van, amely kiválthatja az adószám felfüggesztését. Az egyik, amikor az adóhatóság bizonyos jelekből arra következtet, hogy az adózó nem is létezik. Például ha két revizor délelőtt fél 9-kor odamegy az adózó lakására bejelentett vállalkozási székhelyre, és nem találja a kapucsengőn a vállalkozás nevét, vagy megtalálja ugyan, de a csengetésre senki nem válaszol, már készül is a jegyzőkönyv. (Akkor is, ha mondjuk a vállalkozó nem ért még haza az iskolából, ahová a gyerekeit vitte, vagy már épp az egyik megbízójánál van munkavégzésen, esetleg még alszik, mert az előző éjjel 2-ig dolgozott). Fontos tudni, hogy 2012-től az adóhatóság már nem felfüggeszti, hanem azonnal törli az adószámot, ha például  a székhelyet nem létező címen adják meg, vagy nem létező magánszemélyt jelentek be ügyvezetőnek. Továbbra is "csak" a felfüggesztés (és nem a törlés) veszélye fenyegeti a céget, ha hivatalos irat kétszer egymás után címzett ismeretlen jelzéssel érkezik vissza az adóhatósághoz (függetlenül attól, hogy esetleg a postás unta meg az értesítő cédulák bedobását vagy az adóhivatal nem javította ki többszöri bejelentés ellenére sem az adózó székhelyének címét a nyilvántartásban).

A másik gyakori ok, ha egy évnél régebbi adótartozása van bármely adónemen az adózónak. Fontos hangsúlyozni, hogy a hátralék adónemenként számít, hiába túlfizetéses összességében az adófolyószámla.

Egy fontos kivételtől eltekintve a felfüggesztett adószám nem korlátozza a vállalkozás működését. Lehet dolgozni, számlázni, munkaerőt felvenni. Ha egy felfüggesztett adószámmal rendelkező adózó állít ki számlát, akkor a számla befogadója minden további nélkül levonásba helyezheti (visszaigényelheti) a számlában szereplő áfá-t. Más kérdés, hogy egy esetleges ellenőrzés a számla befogadójánál az ilyen számlákat előszeretettel emeli ki, és veszi górcső alá, és ha a felfüggesztés oka az, hogy az adózó nem található, szinte biztos, hogy megtagadja a levonási jogot. Gyakorlatilag tehát az adószám felfüggesztése jelentősen rontja az érintett vállalkozás renoméját.

Az említett fontos kivétel, hogy amíg az adószám jogerősen fel van függesztve, nincs lehetőség az általános forgalmi adó levonásba helyezésére, viszont a befizetendő adót be kell vallani és meg kell fizetni. Ha tehát egy vállalkozás 10 millió forint + 2,7 millió forint áfa értékben vásárol terméket és vesz igénybe szolgáltatást a bevallási időszakban és 15 millió + 4,05 millió forint nagyságban értékesít, akkor normális esetben a fizetendő adó 4,05 - 2,7 = 1,35 millió forint. Az adószám felfüggesztése esetén viszont a 4,05 millió forintot teljes egészében be kell fizetnie.

Ha a vállalkozás szembesül a ténnyel, hogy az adószámát felfüggesztették, akkor először is ki kell derítenie az okot, és gyorsan meg kell azt szüntetni. Célszerű először megvizsgálni, hogy minden jószándékunk ellenére nem maradtunk-e el mégis valamilyen kötelezettség megfizetésével. Különösen veszélyesek az időközben megszűnt adónemek számlái, ezt sokan hajlamosan figyelmen kívül hagyni az önvizsgálat során. Ráadásul a hátralék összegszerűsége sem számít, 1000 forint kiegyenlítetlen tartozás is - ha egy évnél régebbi - kiválthatja az adószám felfüggesztését.  Az adótartozás rendezését követően azonnal egy kérelmet kell az adóhatóság irányába megfogalmazni az adószám visszaállítását kérve, de az adószám felfüggesztésének megszüntetését jogerősen csak az erről szóló határozat kézhezvételétől számíthatjuk. (Ha csak kifizetjük az adótartozást, attól még az adószámunk felfüggesztve marad.)

Ez azért fontos, mert a levonási jog akkor sem gyakorolható, ha már beadtuk a kérelmet, de az adószámot helyreállító határozatot a bevallás benyújtásának napjáig a vállalkozás képviselője nem vette át. Ha azonban számítunk arra, hogy hamarosan megkapjuk, akkor célszerű várni a bevallás beadásával, még azt is kockáztatva, hogy a néhány napos csúszás miatt késedelmi pótlékot és minden bizonnyal mulasztási bírságot is kell majd fizetni. Nagyobb összegű levonható áfa mellett még ezzel együtt is megérheti várni. Arra ugyanis nincs lehetőség, (még ha fel is oldják a felfüggesztést), hogy a felfüggesztés ideje alatt beadott bevallásokban a levonható adót önellenőrzés keretében igénybe vegyük. Figyeljünk arra is oda, hogy felfüggesztett adószám esetén minden adóhatósági adónemről befagyasztják a kiutalást, illetve az adóhatóságnál igényelt támogatások sem érkeznek.

-------------------------------------------------------------------

Egyéni adóproblémákkal közvetlenül is megkereshet a royal.image.kft@gmail.com címen.

http://index.hu/x.php?id=inxcl&url=http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/10/10/kiraly/

Szeptember eleji sajtóhírek szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium 150-160 milliárd forint többletbevételt vár az adóbeszedés hatékonyságának növekedésétől 2013-ban. A Költségvetési Tanács elnöke, Kovács Árpád viszont nem sokkal később egy tv interjúban legalábbis felhúzta a szemöldökét erre, mondván, hogy 2011-ben is csupán 38-40 milliárdos bevételnövekedést lehetett ilyen úton elérni.

Az üggyel kapcsolatban van egy kis déja vu érzésem. Talán 2003-ban vagy 2004-ben történt. Az adóhivatal munkatársai szokás szerint részt vettek a költségvetés bevételi oldalának tervezésében. A pénzügyminisztériumi kollégák az egyes adónemekből származó bevételek tervszámát jó magasan akarták meghatározni, a mieink pedig tényadatokkal alátámasztva mondanivalójukat, igyekeztek kényelmesen teljesíthető bevételi számokat elérni. A tárgyalások utolsó szakaszába én is bekapcsolódtam. Akkorra már a több fordulós előkészítés eredményeként feszes, de teljesíthető tervszámok szerepeltek a költségvetés tervezetében. Az államtitkár viszont még további 40 milliárdot szeretett volna látni, mert ennyi még hiányzott a kiadási oldalon felsorolt tételek finanszírozásához. Kemény vitában úgy tűnt, hogy sikerült meggyőzni arról, nincs több mozgástér az egyes adónemekben.Ez a megbeszélés egy pénteki napon volt. Hétfőn a rádióból értesültem róla én is, hogy mégiscsak megvan a hiányzó 40 milliárd forrása: az adóhivatali munka hatékonyságának növekedése.

De vajon tényleg lehet-e ilyen módon növelni a költségvetés bevételeit? Valószínűleg igen, hisz nincs olyan rendszer, aminek ne lehetne javítani a hatékonyságán. Kérdés persze, hogy ez milyen mértékű lehet (és egyáltalán: ki lehet-e számítani előre, hogy milyen eredménnyel jár a jobban végzett munka.) Azt is meg kell jegyezni, hogy javulás mostanra tényleg csak a hatékonyság növekedésétől várható, miközben az utóbbi időben inkább csak az intenzitás növekedésével találkozhattunk. Aligha hinném, hogy az agyonhajszolt adóhivatali apparátusból még további többlet teljesítményt lehetne kifacsarni pusztán az ellenőrzések darabszámának növelésével. Minőségi változások kellenének, a gazdasági folyamatok jobb megértése, a módszertan fejlesztése, a munkatársak folyamatos képzése.

Véleményem szerint az igazi tartalék egyébként is inkább az adózási rendszer és nem az adóhivatal működésének hatékonyságának növelésében van. Az adójogszabályok átalakításával, az egyszerűbb, könnyebben áttekinthető, rugalmasabb fizetést biztosító eljárások bevezetésével egyrészt csökkenteni lehetne a hibás bevallások számát, másrészt be lehetne vonni olyan adózókat is az adófizetésbe, akiket épp az adózás bonyolultsága tart távol.Hogy ez tényleg így van, azt az egyszerűsített vállalkozói adó sikeres bevezetése igazolja 2003-ból.

Ami az adóhivatal működési hatékonyságát illeti, érdemes elgondolkodni az alábbi arányokon (a számok a NAV 2011. évi Bulletin című, éves tevékenységét bemutató kiadványából származnak). A NAV számláira összesen 9.324 milliárd forint érkezett be, ebből közel 6 ezer milliárd forint különböző adóbefizetésekből származott. Ehhez képest az adószakmai ellenőrzések során feltárt adókülönbözet mintegy 300 milliárd forint volt. Még ha fel is tételeznénk, hogy az ellenőrzések által "megtalált" valamennyi pénz befolyik a költségvetésbe (ami nyilván nem így van), ez akkor is csak kb. 5 %-a az összes adóból származó bevételnek.A NAV behajtási tevékenysége során nagyjából hasonló nagyságrendet, 338 milliárd forintot szedett be. Vagyis a költségvetés adóbevételeinek kilenc tizedét önkéntesen fizetik be az adózók! Persze nem vitás, hogy ha nem lenne az ellenőrzéstől való félelem, nyilván az önkéntes befizetési hajlandóság is sokkal kisebb lenne, de a tény akkor is igaz: minden 10 befizetett forintból 9-et nem kell kikényszeríteni. Innen már egyszerű a következtetés: ha az önkéntes adózás hatékonyságát csak 3 %-kal javítanák, akkor még túl is teljesülne az elvárt bevételnövekedés.Ugyanehhez az eredményhez közel 25 %-kal kellene javítani az ellenőrzés és a behajtás együttes hatékonyságán.

Vagyis ahelyett (de legalábbis amellett), hogy újabb és újabb, később esetleg az EU luxemburgi bírósága által elmeszelt csalafinta ellenőrzési megoldásokon törnék a fejüket az adóhivatalban, az adózókkal való együttműködésen alapuló, az önkéntes adózási hajlandóságot és képességet erősítő módszerek kifejlesztésével is érdemes lenne foglalkozni. Csak így van esély az adóbeszedés hatékonyságának jelentős mértékű javítására.

Már az egyetemen is bosszantott, hogy a különböző közgazdasági elméletek tárgyalásakor az első kitételek egyike az optimális, zavarmentes működés feltételezése volt. Sajnos a való életben minden jószándékunk ellenére közbejönnek kisebb nagyobb gikszerek. Általános igazsága lehetett annak a kőművesnek, aki a házunk építkezésekor elmagyarázta nekem, hogy azért haladnak lassan, mert a munkaidőnek csak kb. egyharmada telik hasznos munkával, a másik egyharmadában a tegnapi hibákat hozzák rendbe, és a fennmaradó egyharmadban produkálják a másnap rendbehozandó elszúrásokat. Noha az élet más területein talán ennél jobb az arány, azért érdemes bekalkulálni, hogy lesznek olyan, korábban elkövetett hibák, amelyeket utóbb kell majd rendbetenni (függetlenül attól, hogy ki a hibás).

A fenti okok miatt gyakori eset, amikor számlát kell módosítani, és nem kevésbé gyakori hogy ez a tény újabb hibát generál az adóbevallásban. Főként azért, mert az adózók számára nem mindig egyértelmű, hogy melyik időszakban kell, illetve lehet figyelembe venni a módosított számlát.

A számla kiállítójánál, ha a módosítással többlet adókötelezettséget keletkeztetünk, akkor mindenképpen önrevíziót kell beadnunk, mégpedig az eredeti számlakibocsátás időszakára. Ha az adókötelezettségünk csökken, akkor az esetek nagy részében (de nem mindegyikben!) a soron következő bevallásban számolhatjuk el a különbözetet. De vigyázat, a „következő időszak”-ot nem az alapján kell megállapítani, hogy milyen dátum szerepel a számlán, hanem az alapján, hogy a másik fél mikor vette át! Például ha havi bevallóként szeptember 28-án bocsátok ki egy módosító számlát, és a vevőhöz azt csak októberben jut el, akkor a csökkenést legkorábban csak az októberi bevallásban szerepeltethetjük. (Nyilvánvaló: a költségvetés nem szeretné korábban rendezni a követelésünket, minthogy a másik oldalon beszedné a többlet járandóságát.) Két praktikus javaslatom van ezzel kapcsolatban. Általában minden elküldött számla esetén praktikus az átvételt igazoltani (tértivevényes levéllel vagy személyes  átvétel esetén aláírással), de a számunkra kötelezettségcsökkenést jelentő módosító számlánál mindenképpen próbáljunk megbizonyosodni az átvétel napjáról. A másik: hogy lehetőleg hó közben intézzük az ilyesmit, akkor nagyobb lehet a nyugalmunk.

Beszélnünk kell arról is, hogy milyen esetekben csökkenthetjük utólag az adóalapot, anélkül, hogy önrevízióznunk kellene. A klasszikus esetekkel már mindenki tisztában van: hibás teljesítés, teljesítés meghiúsulása, lízingügylet meghiúsulása, érvénytelenség. Ezekhez a kategóriákhoz érkeztek az idei évben újak: tévesen magas ár, tévesen magas adómérték, rossz teljesítési hely megállapítása. Ezek a kategóriák 2008. óta vártak arra, hogy ide kerüljenek, hiszen amíg nem voltak a felsorolásban addig például egy téves árszámítás miatt mindig az eredeti időszakban lehetett csak a különbözetet elszámolni. A téves adómértékbe beletartozik az a gyakori eset, amikor egy bérbeadó áfá-val állítja ki a bérbeadásról a számlát, majd később rájön, hogy valójában adómentes lenne a bérbeadás.

Amivel még az utólagos elszámolás keretében sajnos nem lehet mit kezdeni, az a fordított adózás. Ha a tévedés abban áll, hogy egy fordított adózást egyenes adózásra kell bármely okból átalakítanunk, (vagy fordítva), akkor bizony mind az eladói, mind a vevői oldal elő kell, hogy vegye az eredeti időszaknak megfelelő bevallást, és nem lehet megúszni az önrevíziót.

 A módosító számla befogadójánál a szabályozás szerint bármilyen irányban is hat az adott számla az adókötelezettségre, a vevőnek ezt a módosító számlát elegendő abban a bevallási időszakban szerepeltetni, amikor a számlát kézhez veszi. Ezzel azonban nem lehet elhúzni a kötelezettség teljesítését, erről egy garanciális szabály gondoskodik. Ha ugyanis például az eladó által szeptember 3-ián kiállított módosító számla csak november 10-én kerül a vevő könyvelője kezébe, akkor sem a decemberi, hanem a októberi (azaz a kibocsájtást követő hónapra vonatkozó)  bevallás önrevíziója keretében rendezheti csak a vevő, némi pótlékkal megfűszerezve.

Az eladóhoz hasonlóan a vevőnek sincs mozgástere, ha a fordított adózással kapcsolatos az ügy. A vevő ugyanúgy kénytelen az eredeti időszaki bevallását önellenőrizni, bármilyen irányú is a változás. Ha az helyzet áll elő, hogy egy korábbi egyenes adózással leadózott ügyletet kell fordított adózásba átvinni, az a vevőnél az eredeti időszakban adókötelezettség növekedést fog eredményezni, ráadásul önrevíziós pótlékkal is számolni kell. Az önrevíziós pótlék tekintetében van némi mozgástér. Ha ez az egész kavarodás az eladó hibája, akkor a vevő a megállapított önrevíziós pótlékra kérhet mérséklést, vagy elengedést, azon az alapon, hogy kellő körültekintése ellenére keletkezett a pótlék. Fontos, hogy a pótlék elengedését ne méltányossági alapon kérjük, mert akkor a kérelem nem a megfelelő asztalon fog landolni.

Amikor eldöntöttem, hogy elkezdem ezt a blogot, azt is elhatároztam, hogy az esetlegesen napi haszonnal járó, praktikus bejegyzések mellett néhány elméleti gondolatot is megosztok az olvasóval. Ha érdektelennek találják, legfeljebb ezeket a bejegyzéseket kihagyják. De nagyon gyakran eszembe jut idős barátom mondása, miszerint ha azt akarjuk, hogy a csapatnak a hét végén megnyerje a meccset, akkor ne bízzuk az edzőre a szertárosi feladatokat is, mert a napi szintű gatyamosás elvonja a figyelmét a taktika kidolgozásától. Ha nem tudunk időt szakítani arra, hogy a dolgok működését egy kicsit általánosabban is megértsük, előbb-utóbb már csak a napi rutinok mentén működünk.

A fontos kérdések rendszerint nagyon egyszerűen hangzanak. Például úgy hogy mi is az adóhivatal feladata? Ahány pénzügyminisztert csak ismertem, szinte mind azt válaszolná erre a kérdésre, hogy az adóhivatal feladata a költségvetés bevételeinek biztosítása. Pedig az adóhivatal csak egy végrehajtó szervezet. Az, hogy a költségvetés összességében mennyi bevételhez jut, alapvetően a gazdaság (és az adózás erős morális aspektusai miatt általában véve a társadalom) adott helyzetétől, illetve azoktól a jogszabályoktól függ, amelyek a költségvetési befizetésekkel kapcsolatos kötelezettségeket (összefoglalóan az adózási szabályokat) rögzítik. 

Tételezzünk fel egy olyan kivételes helyzetet, amikor valamennyi adóalany (vállalkozások, civil szervezetek, egyéni vállalkozók, alkalmazottak, részvénytulajdonosok, lakásbérbeadók, szóval tényleg mindenki) minden számukra előírt kötelezettséget pontosan teljesít, és épp annyi adót fizetnek be, amennyit a gazdaság abban az időszakban képes kitermelni, és amennyit a jogszabályban rögzített gazdaságpolitikai akarat szeretne. Ezt nevezzük elmélet adóbevételnek. Ami meg valójában befolyik, az a tényleges adóbevétel. Ne legyenek illúzióink: az utóbbi összeg alacsonyabb, mint az elméleti bevétel. A kettő közti különbségnek a szakirodalom az adórés nevet adta. Az adóhivatal feladata ennek az adórésnek a minél szűkebbre húzása. Ahhoz azonban, hogy ennek a feladatának minél magasabb szinten eleget tudjon tenni, meg kell érteni, mi okozza az adórés kialakulását.

Az adózók egy része azért nem fizeti be pontosan azt az összeget, amit neki kellene, mert pl. fogalma sincs arról, hogy neki adóznia kellene. Vagy tudja ugyan, de hibásan alkalmazza a jogszabályt (mert mondjuk nem vette észre, hogy már 2 éve megváltozott, de persze a hiba adódhat abból is, hogy olykor egyszerűen képtelenség megérteni, hogy mit is akar a jogalkotó). Az elméleti és a tényleges adóbevétel közti különbség tehát egyrészt a megfelelő ismeret hiányából fakad.

Van az adózóknak egy másik csoportja, amely tisztában van ugyan azzal, hogy neki van adófizetési kötelezettsége, még tudná is, hogyan kell kiszámítani korrekt módon a fizetendő adót, de a maga részéről erre semmiféle szándékot nem mutat. Van köztük olyan, aki amúgy normálisan működő vállalkozásának a helyzetén kíván ily módon javítani egy kicsit, de bizony olyanok is vannak, akiknek eleve arra épül a vállalkozásuk, hogy a haszon az elmaradó adóbefizetésekből származik. Az adórés egy további okát tehát az adófizetési szándék hiányában kell keresni. (Ami azt illeti: sokat vannak, akik kizárólag csak ezt az okot látják ...)

A fentieken kívül vannak olyanok is, akik tudják is, meg akarják is az adózást, épp csak nem képesek rá. Átmeneti (vagy annak tűnő) finanszírozási nehézségek miatt egyszerűen nem tudják megfizetni, ami a költségvetésnek járna. Az adórés kialakulásának harmadik nagy oka a fizetési képesség hiánya.

Ha az adóhivatal eleget akar tenni a feladatának, az adórés csökkentésének, akkor egyik tényezőt sem hanyagolja el. Hatékony és erős mechanizmusokat működtet annak érdekében, hogy mindenki, akinek dolga van az adózással, az megismerje és megértse, milyen tennivalói vannak. Határozottan fellép a különféle adókikerülő technikákat alkalmazó vállalkozásokkal szemben. (Később talán lesz arra mód, hogy arról is írjak, szerintem hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az ellenőrzés anélkül, hogy a működő vállalkozásokra további terheket pakolnának.) Végül pedig olyan rugalmas, toleráns, de azért nem kijátszható és következetes méltányossági eljárások alkalmazására van szükség, amely képes az átmeneti pénzzavarban lévő adózók problémáinak kezelésére.

Ha a Tisztelt Olvasónak valahonnan ismerős ez az okfejtés, akkor ne törje a fejét hiába, elárulom honnan. Néhány évvel ezelőtt még ott lógott az akkor még APEH nevet viselő intézmény valamennyi épületének fontosabb helyiségeiben a szervezet céljainak és értékeinek rövid összegzése, a misszió, amely lényegében ezeket a gondolatokat öntötte kissé talán patetikus, de azért jól értelmezhető formába.

Egyet-egyet néha még most is látni belőle.

Adózni muszáj - de azért ha valaki mégis tudna egy kiskaput, akkor szóljon! Szinte minden vállalkozás vezetője kapható egy beszélgetésre, ha megjelenik nála egy "tanácsadó" és paragrafusokkal, meg látszólag odavágó NAV állásfoglalásokkal körülbástyázott ajánlatot tesz egy olyan konstrukcióra, amellyel meg lehet takarítani némi adót. Különösen az utóbbi időben szaporodtak meg az ilyen megkeresések, amikor az adójogszabályok néhány röpke év alatt szinte minden kedvező adózású, rugalmas lehetőséget kiirtottak a cafetéria rendszerből. Mostanra három ilyen jogcím maradt: a számítógép-használat, a sporteseményre szóló belépők, illetve a munkaruha juttatása.

Ha a munkáltató ezeket a juttatásokat természetben biztosítja a dolgozóknak, azzal biztosan nem lesz semmi baj. A  zsebes-kantáros nadrág formájában nyújtott támogatásba nem fog belekötni az adóhivatal egy kertészetnél, bár a szmoking mint munkaruha legfeljebb csak nagyon elegáns éttermek pincérei esetében nem váltja ki a szemöldök felhúzását a revizoroknál. A probléma általában azokkal a "szellemes" megoldásokkal van, ahol utalvány formájában biztosítják a juttatásokat. Szögezzük le gyorsan, hogy önmagában nem az utalvánnyal van a baj, hanem azzal, hogy ha nem teljesül két fontos feltétel. Az egyik, hogy az utalványt csak az adott adómentes célra lehessen felhasználni, a másik, hogy az utalványt a dolgozó pénzre nem válthatja.

Az adóhivatal néhány hónapja intenzíven vizsgálja az ilyen utalványos juttatásokat, és néhány sajátos felhasználási mód esetében már megállapításokat is tett. Talán meglepő, de egyáltalán nem ritka, hogy számítógép-használatra jogosító utalványt ad a dolgozónak adómentesen a munkáltató mondjuk havi 30-50 ezer forint értékben. Ha semmiféle kedvezményt nem vesz igénybe, akkor is kb. 100 órát internetezhet ezen a pénzen egy internet kávézóban valaki, vagy 5 komplett számítógépes konfigurációt bérelhet. Lássuk be, egyik sem tűnik életszerűnek. Ezek az utalványok komplett számítógép, vagy alkatrész formájában realizálódnak, azaz a különféle számítógépes boltok kapásból bármilyen termékükre elfogadják, hiszen tudják, az utalványt ők akkor is pénzre tudják váltani, ha nem a célja szerint használták azokat fel. Még furcsább az, hogy az utalvány kibocsátójánál némi visszatartás fejében a dolgozó közvetlenül pénzre válthatja az utalványt. A számítástechnikai cégekkel való bizniszelést nem nagyon tudja megakadályozni a munkáltató, de arra érdemes figyelni, hogy az utalvány kibocsájtójával kötött szerződésben határozottan zárják ki annak lehetőségét, hogy az utalványt - némi kezelési költség fejében - a dolgozó a kibocsájtónál pénzre válthassa.

Folytathatjuk a sort a sportbelépőkkel. Az adómentesség sporteseményre (focimeccs, vízilabda meccs) való belépőjegyre, bérletre vonatkozik, fitness bérletre már nem (más kérdés, hogy valóban az szolgálja-e inkább a társadalom javát, ha az emberek kiabálva nézik, amint mások sportolnak, vagy az, ha maguk is aktívan edzik a testüket). A sportutalványok egy részét pedig az utóbbi cégek befogadják. A munkaruha utalvány pedig ott szokott bedőlni, hogy egy olyan cégnél, ahol semmilyen formaruha viselet nincs előírva, és a munkakörülmények sem indokolják speciális ruha viselését, fel sem merülhet a munkaruha utalvány juttatása, mivel eleve nem tudja adómentes cél szerint a dolgozó ezt felhasználni.

Mit is kockáztatunk, ha belevágunk egy ilyen üzletbe? Ha már a dokumentumokból kiderül, hogy nem csak adómentes célú lehet a felhasználás, akkor a dolgozó részére átadott utalványok értéke után a bérnek megfelelő adó, illetve járulék kötelezettségeket állapítja meg az adóhatóság, természetesen szankcióval együtt. Ha a szerződések, dokumentumok stimmelnek, csak a dolgozó talál olyan elfogadóhelyet, ahol nem a cél szerint sikerül az utalványt elköltenie, akkor a dolgozónál egyéb összevonás alá eső jövedelem lesz. Akinek ebben sokszereplős játékban nincs vesztenivalója, az az utalvány elfogadója, ő bátran hirdetheti, hogy elfogadja a különféle utalványokat (persze annak biztos tudatában, hogy ő azt pénzzé tudja tenni).

A különféle utalványokkal házaló ügynökök azzal hitegetik az adómegtakarításra vágyó cégvezetőket, hogy ők megtalálták a hézagot a jogszabályban. Amikor azonban a revizor megállapítja az adóhiányt, nem nekik kell helytállniuk.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha regisztrálja magát a "NAVigare necesse est - adózni muszáj" blog Facebook oldalán, amely a képre kattintva érhető el, akkor gyorsabban értesülhet a legújabb bejegyzésekről!