NAVigare necesse est

Adózni muszáj - de azért ha valaki mégis tudna egy kiskaput, akkor szóljon! Szinte minden vállalkozás vezetője kapható egy beszélgetésre, ha megjelenik nála egy "tanácsadó" és paragrafusokkal, meg látszólag odavágó NAV állásfoglalásokkal körülbástyázott ajánlatot tesz egy olyan konstrukcióra, amellyel meg lehet takarítani némi adót. Különösen az utóbbi időben szaporodtak meg az ilyen megkeresések, amikor az adójogszabályok néhány röpke év alatt szinte minden kedvező adózású, rugalmas lehetőséget kiirtottak a cafetéria rendszerből. Mostanra három ilyen jogcím maradt: a számítógép-használat, a sporteseményre szóló belépők, illetve a munkaruha juttatása.

Ha a munkáltató ezeket a juttatásokat természetben biztosítja a dolgozóknak, azzal biztosan nem lesz semmi baj. A  zsebes-kantáros nadrág formájában nyújtott támogatásba nem fog belekötni az adóhivatal egy kertészetnél, bár a szmoking mint munkaruha legfeljebb csak nagyon elegáns éttermek pincérei esetében nem váltja ki a szemöldök felhúzását a revizoroknál. A probléma általában azokkal a "szellemes" megoldásokkal van, ahol utalvány formájában biztosítják a juttatásokat. Szögezzük le gyorsan, hogy önmagában nem az utalvánnyal van a baj, hanem azzal, hogy ha nem teljesül két fontos feltétel. Az egyik, hogy az utalványt csak az adott adómentes célra lehessen felhasználni, a másik, hogy az utalványt a dolgozó pénzre nem válthatja.

Az adóhivatal néhány hónapja intenzíven vizsgálja az ilyen utalványos juttatásokat, és néhány sajátos felhasználási mód esetében már megállapításokat is tett. Talán meglepő, de egyáltalán nem ritka, hogy számítógép-használatra jogosító utalványt ad a dolgozónak adómentesen a munkáltató mondjuk havi 30-50 ezer forint értékben. Ha semmiféle kedvezményt nem vesz igénybe, akkor is kb. 100 órát internetezhet ezen a pénzen egy internet kávézóban valaki, vagy 5 komplett számítógépes konfigurációt bérelhet. Lássuk be, egyik sem tűnik életszerűnek. Ezek az utalványok komplett számítógép, vagy alkatrész formájában realizálódnak, azaz a különféle számítógépes boltok kapásból bármilyen termékükre elfogadják, hiszen tudják, az utalványt ők akkor is pénzre tudják váltani, ha nem a célja szerint használták azokat fel. Még furcsább az, hogy az utalvány kibocsátójánál némi visszatartás fejében a dolgozó közvetlenül pénzre válthatja az utalványt. A számítástechnikai cégekkel való bizniszelést nem nagyon tudja megakadályozni a munkáltató, de arra érdemes figyelni, hogy az utalvány kibocsájtójával kötött szerződésben határozottan zárják ki annak lehetőségét, hogy az utalványt - némi kezelési költség fejében - a dolgozó a kibocsájtónál pénzre válthassa.

Folytathatjuk a sort a sportbelépőkkel. Az adómentesség sporteseményre (focimeccs, vízilabda meccs) való belépőjegyre, bérletre vonatkozik, fitness bérletre már nem (más kérdés, hogy valóban az szolgálja-e inkább a társadalom javát, ha az emberek kiabálva nézik, amint mások sportolnak, vagy az, ha maguk is aktívan edzik a testüket). A sportutalványok egy részét pedig az utóbbi cégek befogadják. A munkaruha utalvány pedig ott szokott bedőlni, hogy egy olyan cégnél, ahol semmilyen formaruha viselet nincs előírva, és a munkakörülmények sem indokolják speciális ruha viselését, fel sem merülhet a munkaruha utalvány juttatása, mivel eleve nem tudja adómentes cél szerint a dolgozó ezt felhasználni.

Mit is kockáztatunk, ha belevágunk egy ilyen üzletbe? Ha már a dokumentumokból kiderül, hogy nem csak adómentes célú lehet a felhasználás, akkor a dolgozó részére átadott utalványok értéke után a bérnek megfelelő adó, illetve járulék kötelezettségeket állapítja meg az adóhatóság, természetesen szankcióval együtt. Ha a szerződések, dokumentumok stimmelnek, csak a dolgozó talál olyan elfogadóhelyet, ahol nem a cél szerint sikerül az utalványt elköltenie, akkor a dolgozónál egyéb összevonás alá eső jövedelem lesz. Akinek ebben sokszereplős játékban nincs vesztenivalója, az az utalvány elfogadója, ő bátran hirdetheti, hogy elfogadja a különféle utalványokat (persze annak biztos tudatában, hogy ő azt pénzzé tudja tenni).

A különféle utalványokkal házaló ügynökök azzal hitegetik az adómegtakarításra vágyó cégvezetőket, hogy ők megtalálták a hézagot a jogszabályban. Amikor azonban a revizor megállapítja az adóhiányt, nem nekik kell helytállniuk.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha regisztrálja magát a "NAVigare necesse est - adózni muszáj" blog Facebook oldalán, amely a képre kattintva érhető el, akkor gyorsabban értesülhet a legújabb bejegyzésekről!