NAVigare necesse est

Még 2010-ben történt, hogy történetünk hőse, az Adózó egyik negyedévi bevallásában összesen több mint 150 millió forint értékesítés és mintegy 90 millió forint beszerzés után 32,5 millió befizetendő és  22,3 millió levonható áfá-t tüntetett fel a bevallásában. Mivel volt az előző időszakról 21,5 millió beszámítható adója is, összesen 11,3 millió adóról kellett rendelkeznie, amiből 3,7 milliót kiutalni kért, 7,6 milliót pedig a következő időszakra átvihető követelésként tüntetett fel.

A bevallásban közösségen belülről történő, 25 %-os kulcs alá tartozó termékbeszerzés után 41 ezer befizetendő, és ugyanennyi levonható áfá-t is feltüntetett.  Elkövette azonban azt a következményeiben később súlyosnak bizonyuló hibát, hogy az EU-s összesítő nyilatkozatban 42 ezer forintot tüntetett fel, mint közösségi beszerzést. Az éber adóhivatal észlelte az 1 ezer forintos hibát, és felszólította Adózót „a bevallás és a nyilatkozat egyezőségének biztosítására”.  Ebben a levélben részletesen tájékoztatta arról, hogy mikor kell helyesbítést és mikor önrevíziót benyújtani.

Az adózás rendjéről szóló törvény 49. § szerint önrevíziót akkor lehet végrehajtani, ha annak következtében módosul (csökken vagy növekszik) az adókötelezettség. Egyébként a 34. § szerinti adózói javításnak van helye. Az adóhivatal értelmezésében azonban (és a levél erre külön is kitér) ha a fizetendő és a levonható adó alapja módosul, akkor is önellenőrzést kell végrehajtani, ha az elszámolandó adó alapja ennek következtében nem módosul. (Mellesleg így van megkonstruálva az önellenőrzési bevallás is, nem engedi javításként beküldeni a rendszer, akkor sem, ha egyforma mértékben módosul a két adóalap.) Ezen persze lehetne vitatkozni, hiszen az elszámolandó adó alapja a lényeges az adófizetés szempontjából, és semmi értelme az önrevíziónak ebben az esetben, de ez a kialakult gyakorlat.

Vélhetőleg ez az oka annak, hogy az adóhatóság nem maga hajtotta végre a javítást (amire egyébként az Art. 34. §-a lehetőséget ad számszaki tévedések esetében – erre később még visszatérünk), hiszen az ő számukra is nyilvánvalónak kellett volna lenni, hogy a közösségi beszerzés számszerű adatainak változása a szabályok természeténél fogva eleve nem változtathatja meg az adókötelezettséget. Tény, hogy a NAV nem tudta magától eldönteni, hogy a 41 ezer vagy a 42 ezer forint volt a helyes összeg, de a 34. § (6) pontja elég világos rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a bevallás kijavításához adózói segítséget is igénybe kell venni.

Adózó tehát önrevíziót nyújtott be, és elkövette azt a szokásos hibát, hogy csak azt a rovatot töltötte ki az önellenőrzési bevalláson, amelyiknek megváltozott az adattartalma. Az adóhivatal erre úgy reagált, hogy az eredeti bevallás adatait felhasználva kijavította a bevallást (korábban utaltam rá, hogy erre lehetőséget ad a törvény). Erről tájékoztatta az adózót is, közölve vele, hogy ha nem ért egyet a változtatással, akkor személyesen egyeztethet vagy NAV Ügyintéző Contact Centerén keresztül tájékozódhat a korrekciós lehetőségekről. Adózó élt is a módosítás lehetőségével, mivel az adóhatóság a javítás során elmulasztotta feltüntetni, a 3,7 millió forint kiutalásának igényét. Tekintettel azonban arra, hogy ennek az összegnek a kiutalása ténylegesen megtörtént az eredeti bevallást követően, a javítás következtében kötelezettség növekedés következett be, amit adózó – érthetően – nem kívánt elfogadni. Felvette a kapcsolatot az Ügyintéző Contact Centerrel, amely újabb önellenőrzés benyújtását javasolta, amit Adózó meg is tett.

Az adóhivatal szinte azonnal lecsapott. Két héten belül megkezdődött az ellenőrzés, amelyet mintegy másfél év alatt (természetesen elhúzódó kapcsolódó vizsgálatra hivatkozva) sikerült is „eredményesen” lezárni. A befizetendő és a levonható áfá-ban ugyan nem találtak kivetnivalót, a kiutalni kért 3,7 milliót azonban jogosulatlan igénylésnek minősítették, arra hivatkozva, hogy az adózás rendjéről szóló törvény szerint nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőségével korábban jogszerűen élt. Mivel pedig Adózó az első önellenőrzésben nem nyilatkozott arról, hogy kiutalást kér, ezt egy újabb önrevízióval már nem változtathatja meg. Ugrott a 3,7 millió, és ráadásul még a jogosulatlannak minősített igénylés miatt bírságalap is keletkezett.

A NAV eljárása természetesen törvénysértő, mivel Adózó a törvény által megengedett választási lehetőségét nem változtatta meg. Éppen ellenkezőleg, az adóhivatal tévedését korrigálta az ismételt önellenőrzéssel, hogy ilyen módon állítsa helyre az eredeti állapotot. Ezzel együtt az ügy hordoz némi tanulságot az adózók számára is.

Először is tessék odafigyelni arra, hogy az elvileg azonos adattartalmak gyakorlatilag is azonosak legyenek (jelen ügyben a bevallás és a nyilatkozat, de máshol is vannak átfedések, pl a személyi jövedelemadó és a járulékok területén). Túl azon, hogy az ilyen különbözőség slendriánságra utal, szinte biztos, hogy felkelti az adóhatóság figyelmét, és az nem jó, mert felesleges pluszmunkát generál mindkét fél számára. A másik megszívlelendő tanulság, hogy ha bizonytalanok vagyunk, érdemes elolvasni a kitöltési útmutatót. Ebben ugyanis világosan benne van, hogy önellenőrzés esetén meg kell ismételni a változatlan tartalmú adatok bevallását is. Jelen esetben adózónak még szerencséje is volt, mert az adóhatóság az alapbevallást felhasználva pótolta az adatokat, még ha nem is teljes körűen. Találkoztam olyan esettel is, amikor a hivatal az üresen hagyott sorokat 0 értékként rögzítette, majd egy azonnali revízióval megállapította, hogy az adózó nem vallotta be a befizetendő áfá-t...

Érdeklődők szíves figyelmébe ajánlom a NAV Közép-dunántúli Adó Főigazgatósága munkatársainak jó összefoglalóját a témakörből.