NAVigare necesse est

Tavaly ősszel izgatottan hívott fel egy új autók értékesítésével foglalkozó ismerősöm. (A találgatások elkerülése végett közlöm: nem kecskeméti az illető.) A hangja vidám volt, pedig akkoriban sem ment igazán jól az üzlet. „Meg vagyunk mentve!” – lelkendezett. Kiderült, hogy az interneten olvasott egy cikket, amelyikből megtudta, hogy 2012-től a személygépkocsi bérlés általános forgalmi adóját vissza lehet igényelni. (Valójában  az történt, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvényből kivettek egy bekezdést, amely kifejezetten megtiltotta a személygépkocsi bérleti díja után felszámított áfa visszaigénylését.)  „Sokkal több kocsit fogunk eladni, csak ügyesen, autóbérlésnek kell álcázni!” Én már akkor igyekeztem lehűteni a lelkesedését, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a jogalkotók is felkészülnek az efféle „álcázási” törekvésekre, az érintettek pedig hajlamosak arra, hogy csak a számukra kedvező információt olvassák ki a hírekből.

A NAV ha nem is rohanvást, és nem is a központ, hanem az egyik főigazgatóság révén, de idén júniusban tőle szokatlanul rövid és érthető közleményt adott ki a személygépkocsi bérlet áfa levonási szabályairól. Ebben sok fontos információ benne van, amit azonban magából a törvényből is meg lehetett tudni.

A kulcskérdés itt az, hogy mikor beszélünk bérletről. Klasszikusan akkor, ha egy autókölcsönzőtől bérlünk kocsit néhány napra, vagy hónapra. Ez tiszta eset, semmi gond, nyilván azok sem erre gondoltak, akik „okosban” akarták az autó bérléssel kapcsolatos új szabályt alkalmazni.

A nyílt végű pénzügyi lízingnek nevezett konstrukció azonban csábít arra, hogy a sajátos bérleti konstrukciónak tekintsük, hisz mi más lenne az, ha több hónapon keresztül fizetek egy meghatározott összeget a használat fejében. Aztán amikor letelik az előre meghatározott idő, akkor eldöntöm, hogy visszaadom az autót, vagy megvásárolom a finanszírozó által kínált maradványértéken. Sokan úgy okoskodnak, hogy egy dolog a bérlet, amely a havi díjfizetéssel valósul meg, és egy másik gazdasági esemény a gépkocsi maradványértéken történő esetleges megvásárlása. A maradványérték általában egy jelképes összeg szokott lenni, hiszen elég magas bérleti díjak mellett az autó árát szinte teljes egészében kifizeti a bérbevevő. Ugyanakkor még egy több éves szerződés végén is egy működőképes autó piaci értéke ritkán kevesebb 1 millió forintnál, egy komolyabb autó esetében akár ennek sokszorosa is lehet. Ehhez képest mondjuk a 10 ezer forint (de akár még 100 ezer forint is) maradványértéken történő megvásárlás nagyon vonzó ajánlat. Különben is – gondolja a vevő – kifizettem én ennek az árát már bőségesen. Igaza van, de pont itt van a bökkenő. Éppen ezért nem lehet egymástól független gazdasági eseménynek tekinteni a havi díjfizetések sorozatát és a végén a maradványértéken történő vásárlást, és higgyék el, az adóhatóság sem fogja. Megállapítja, hogy az, amiről azt gondoltuk, hogy bérlet, az valójában vásárlás volt, és így az áfa-t bizony nem lehetett volna visszaigényelni utána. Nem elég, hogy ezt utólag megfizettetik a vásárlóval, még bírságot is kiszabnak majd.  (Ha még nem telt le a teljes futamidő, akkor a bérlőnek „csak” az addigi bérleti díjak NAV szerint jogtalanul visszaigényelt összegét kell visszafizetnie, de a lízingcégnél a részletre történő vásárlás szabályaival azonos módon a személygépkocsi átadáskori teljes értékének áfá-ját megfizetteti. Plusz a bírságok, késedelmi pótlékok, miegymás.)

Gond lehet a kezdő részlettel is. Már önmagában az a tény, hogy van kezdő részlet kétségessé teszi, hogy itt bérletről és nem vásárlásról van szó. Különösen, hogy ha a mértéke a gépkocsi árának 50 %-át is meghaladja!

Mi lehet a megoldás? Az egyik javaslat, hogy feltétlenül kerüljük a személygépkocsi majdani megvásárlásával kapcsolatos kitételeket és az olyan kifejezéseket az ügylettel kapcsolatos szerződésben, mint az előleg és maradványérték. Ezek egyértelműen a pénzügyi lízingre utalnak, amelyet egy speciális, részletekben történő vásárlásnak kell tekinteni, és így nem lehet az áfát visszaigényelni.

Jó megoldásnak tűnik, hogy ha a bérlő a szerződés megkötésekor nem előleget fizet a finanszírozó cégnek, hanem egy kauciót vagy biztosítékot helyez nála letétbe, amely annak garanciája, hogy a megegyezés szerinti hosszabb időtartamban a gépkocsit ténylegesen bérelni fogják tőle. A bérleti időszak leteltével ez a biztosíték már beszámítható lesz az addig használt gépkocsi tényleges piaci árhoz közelítő vételárába - már amennyiben az addigi bérlő akarja azt megvásárolni.  

Ha megvan a megfelelő konstrukció, és az valóban az áfa visszaigényelhetősége szempontjából is bérletnek tekinthető, még nem vagyunk túl az összes megpróbáltatáson. De erről majd a következő posztban írok.