NAVigare necesse est

A 2008 őszi világméretű pénzügyi válság következtében látványos zuhanását produkált nemzeti valutánk, a forint. Ennek egyik, nagyon sokakat érintő következménye a devizában (főként svájci frankban) felvett hitelek törlesztőrészleteinek drámai megemelkedése volt. Bár voltak kormányzati próbálkozások a legnehezebb helyzetben lévők megsegítésére, összességében mindenki egyedileg keresett (bár olykor nem talált) megoldást a helyzet kezelésére. Az egyik ilyen egyedi módszer annak megvizsgálása, hogy egyáltalán érvényes-e a hitelszerződés, amelyet a bank néhány évvel korábban kötött az adóssal. Meglepő, de számos esetben kiderült, hogy nem. Olykor persze bíróságnak kell kimondani a szerződés érvénytelenségét, de néhány nyilvánvaló esetben megegyezés születik a felek között. Magam hajlamos lennék azt gondolni, hogy ezek nagyon egyedi esetek, de bizonyára nem így van, mert kitűnő volt kollégám, dr. Fortolócki István, ilyen ügyekre szakosodott ügyvéd érdekes kérdéssel fordult hozzám, mondván, hogy ez ha nem is napi, de többször felmerülő kérdés az ügyfelekkel folytatott megbeszélések során.  

Adott egy nyilvánvalóan érvénytelen  szerződés a bank és az adós között (például mert nem az arra feljogosított személy írta alá a bank részéről). A bank elviekben hozzájárult ahhoz, hogy egy külön megállapodásban rendezzék a kérdést. Nem követelés-elengedésről van tehát szó, hanem a szerződés megszüntetéséről és elszámolásról. A bank el akarja kerülni a pervesztességgel járó  reputációs veszteséget, perköltséget, esetleges PSZÁF büntetést. A külön megállapodás lényege, hogy visszaállítják az eredeti állapotot, azaz az adós visszafizeti a banktól kapott kölcsönt, de a kamatot nem, mert az csak érvényes szerződés esetén járna.

A példa kedvéért tegyük fel, hogy Adós kapott 10 millió forintot a banktól néhány éve.

Azóta kifizetett 7 millió forintot a banknak mindenféle jogcímen (tőketartozás, kamat, díjak, költségek).  Az említett megállapodás értelmében tehát még további 3 millió forintot kell fizetnie a megállapodás szerinti határidőben. (Mellesleg: az eddigi gyakorlat szerint ugyanezt tartalmazná az ítélet is, ha perre mennénk.) Nincs tehát „visszamenőleges” kamat, mivel jóhiszemű jogalap nélküli birtoklásról van szó, mivel mindkét fél azt hitte, hogy érvényes a szerződés.

Az adójogi kérdés az, hogy keletkezik-e adóköteles jövedelme az Adósnak azáltal, hogy  kamatmentesen „használta” éveken keresztül a bank pénzét?   

Az adóhivatalban már korábban kialakítottak egy olyan álláspontot (ingatlan értékesítésére irányuló szerződés felbontása kapcsán), hogy ha egy folyamatban lévő szerződést a felek közös megegyezéssel felbontanak, akkor úgy kell tekinteni, mintha az ügylet meg sem történt volna, azaz bárki bármilyen vagyoni előnyre is tett szert, az nem képez adóalapot. Ebből a szempontból mellékes az is, hogy a visszarendezés során milyen pótlólagos bevételek keletkeznek. Egyébként az sem szükséges, hogy a felek kölcsönösen megegyezzenek, ha az egyik fél egyoldalúan eláll a szerződéstől (pl. felmondja a hitelt a bank, mert az adós nem fizet), vagy bíróság mondja ki a szerződés érvénytelenségét, akkor sincs jövedelemadó fizetési kötelezettség.

 Arra viszont vigyázni kell, hogy ez a megítélés csak olyan szerződések esetében érvényes, amelyet még nem teljesítettek maradéktalanul. Teljesített szerződés esetén ugyanis csak egy másik ügylettel lehet az eredeti állapotot (valójában csak egy azzal megegyező állapotot) létrehozni, és ekkor már vizsgálni kell, hogy kinek milyen jövedelme keletkezett az egyik, illetve a másik ügyletből.